Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)

1944-04-01 / 10. szám

6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKó, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2, Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Entered at Winnipeg Post Office as second class matter. az itt élő idegen származásúak és a benszülöt­­tek, vagyis Kanada őslakosságának együttees javát akarja szolgálni. — Lássunk csak néhányat az említettekből! Ma automobilon járunk és nem sallangos szerszámú lovakkal, cifrára festett vásárhelyi kocsin. — Ma vasalt nadrágban járunk és nem ráncos szárú csizmában. Odahaza hagytuk a kedves és kellemes furulyát, s ha zenét aka­runk hallani, a rádióhoz ülünk. — Ilyformán már vettünk fel uj szokásokat, amelyek ne­künk kellemesek. Tehát fel kell vennünk azokat a szokásokat és életmódot is, amelyek bizonyos felelőséggel, bizonyos megszigorítás­sal, vagy kötelezettséggel járnak, s amelyeknek betartására az itteni társadalom meg nem Írott törvényei köteleznek. — Ilyenféle az, amelyre az említett újság cikk azt tanácsolja, hogy ne beszéljünk politikáról. — Ezt én módosítanám olyképen, hogy főképen benszülött kanadaik­­kal ne politizáljunk, mert az azonnal bizal­matlanná válik irántunk és nem lesz többé barátunk. A kanadai azt úgy veszi, mintha ki akarnánk venni belőle, hogy ő mily politi­kai elveket vall, amit pedig ő szigorú titokkal őriz. Nem is látom célját, mert mint idegen származású, úgysem győzhetem meg őt az én elveim helyességéről. —­Egy másik pontja a cikknek, hogy legyünk tekintettel az öreg fármer érzelmeire, — gon­dolatom szerint a cikkíró olyan esetekre tá­maszkodik, amelyekhez hasonlók úgyszólván a szemeim előtt játszódtak le 1942 és 1943 őszén. Mindkét esetben egy-egy honfitársunk vett farmot, s amig az alkudozás folyt — a vevő a legkellemesebb embernek tűnt. Ba­rátságos, és főképen szerény volt. — Amint a vételi szerződés alá volt irva — honfitársunk megjelenése és viselkedése az öreg fármer számára kínossá vált. Kezdetben rideg és tar­tózkodó lett, minden megokolás nélkül éreztet­ve, hogy mostmár ő ott a gazda. Később még durvaságra is ragadtatta magát, hogy a 73 éves öreg embert a fármnak a szerződésben ki­kötött idő előtti elhagyására bírja. — Gondol­juk talán, hogy az öreg kanadai ezek után is jó véleménnyel volt az uj-jövevények, vagy bevándoroltak felől? Vagy valaha is az lesz? Én kétkedem. A szerénység egyik legszebb keresztényi vonás. —- Mi kevesek kell hogy alkalmazkod­junk a többséghez és nem a régi lakosság a kevesebb számú uj-jötthöz. Sokat lehetne a tárgyról írni, de maga a lényeg nem lehet vita tárgya. Nem kell sokat gondolkodni, hogy azt helyben hagyjuk, s ak­kor már is követjük. —■ A cikk szívvel volt irva, de az Írójának a tollát is dicséri. * Grob Ferenc. * (Mount Pleasant, Ont.) A másik levél Kozma Dénes honfitársunk­tól jött, aki Mistatimben, Saskatchewanban, fármeroskodik. A levele bevezető soraiban elismeréssel adózik a szerkesztőnek. Ezt nagyon köszönöm, de nem közlöm. A szer­kesztő nem közöl olyan levelet, amelyben őt dicsérik. De Kozma Dénes levelének a többi része közérdekű s mindnyájunk megszivlelé­­sére való. “. ..kedves Dr. ur, legyen erős a demokra­tikus zászló élén, bármily megpróbáltatást kí­ván is a győzelem kivívása. Bár elvesztettük 18-19-et, a 37-38 spanyol küzdelmeket, a győzelemnek meg kell jönni. És meg fog jön­ni. Az akarat, az erő győzelemre vezet, csak bátran előre kell törni az igazságos cél felé. Feltámadnak a halottak a trombita szavá­ra. Ott volt a csepeli Szabó Sándor 52 éve* korában a spanyolországi harctéren, ő 19-bea főbizalmi volt és a vasas ezred komiszáriusa, Spanyolországban jó katona volt, bár ő is rok­­kantá vált. Én erősen hiszek a halottak fel­támadásában. Bennünk él az ősök szelleme és lelke, és a mi lelkünk élni fog az utókorban. A szellem hússá és vérré válva harcolt a Petőfi Században, Spanyolországban, harcol most Ju­goszláviában zászlóaljá nőve, mire Magyar­­országba jut, hadtestté nőhet; ilyen nagy a szellem hatalma. Az ördög fegyvere a babona; a népeket megijeszti, hogy aztán egy kis érdekcsoport uralkodhasson a többin, az igavonókon, s ve­lük tarttassa el magát; keveseknek jut men­nyország, a nép zöme csak jégtenger közepére van kirekesztve, pedig a földi paradicsomban volna bőségesen hely minden ember számára. Ez igy van s ha ezért szállunk harcba, az

Next

/
Thumbnails
Contents