Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1944-04-01 / 10. szám
4 TÁROGATÓ Ezt a kalendáriumot, amelyet a szerzője után gregorián kalendáriumnak nevezünk, a katholikus országok azonnal elfogadták, de egyebütt a Julián kalendáriumhoz ragaszkodtak. Nagybritannia csak 1752-ben tért át a gregorián kalendáriumra. Ekkorra a különbség már 11 napra rúgott s azért azt rendelték, hogy szeptember másodika után tizennegyedike következzék. Ez a rendelkezés a születésnapokban és névnapokban zavart okozott s ezért nagy volt a felzúdulás, de a nemzet végül is belenyugodott. Ma a két kalendárium közti különbség 13 nap. A grengorián kalendáriumnak is maradt egy kis hibája, amely 1 napot tesz ki 3323 évben. Azt ajánlották, hogy az ezeréveket ne tekintsük szökőéveknek, hacsak a számuk 4000-rel nem osztható. A kalendárium újabb reformjának a gondolata főleg arra vonatkozik, hogy a hónapok mind egyforma hosszúak legyenek, hogy a husvét ünnepe mindig ugyanarra a vasárnapra essék stb. A francia forradalom a kalendáriumot is forradalmositotta, amennyiben csak 30 napos hónapokat ismert, a hét helyett 10 napos időszakokat vezetett be s az öt járulékos napot tekintette szünnapnak. De az ember ritmusa nem bírta a 10 napos időszakot s igy 12 év után, 1805-ben ezt a kalendáriumot elejtették. A mohamedán kalendárium a holdhónapra van alapítva, de a török kormány 1917 januárjában a gregorián kalendáriumot fogadta el. GONDALATOK FINTA SÁNDOR ARCKÉPE KÖRÜL. Finta Sándort mint művészt nagyra becsülöm; mint költőt tisztelem, de én a hírneve és dicsősége mellett mégis az emberi humanitásáért becsülöm legtöbbre. (És hiszem, nem vagyok egyedül, ki igy gondolkodik). Azért kissé csodálkozva olvastam a K. M. Újság febr. 1 és 15. számaiban Morvay Pálné “Finta Sándor arcképe” cimü cikkét. A cikk megírását Finta S. arcképe váltotta ki, melyet a művész a cikk írójának küldött. Hogy milyen okok vezették Finta S. ezen cselekedetre, nem kutatjuk. Ez magán ügy. Azonban azoknak, kik a sorok között olvasni tudnak, lehetetlen volt észre nem venni, hogy a cikk megírásával politikai céljai voltak M. P.-nénak. Azonban nehéz elképzelni e két egyént, hogy közöttük szorosabb lelki kapcsolatok, megbecsülések lennének. Mert Finta S.-t, mint a nép egyszerű gyermekét ismerjük. Ki zsenalitása mellett is megmaradt szerény, tisztaszivü embernek, és tehetségével elnyomott embertársain is segíteni igyekszik e vérásztatta világban. Pártolva elméletileg Károlyi Mihályt is, ki szavai szerint “a történelem egyik legkiválóbb alakja“ Addig M. P.-né, a jómódba született és unaloműzőül “rengeteg könyveket” forgatott “irónö”, a legnagyobb ellensége Károlyi Mihálynak, őt degenerált tehetségtelen egyénnek nevezte és hazug híreket terjesztett róla magánlevelezései utján. Még a szövetséges vezé reket is kompromittálja s “alávaló gazembernek” nevez mindenkit, aki a magyar kormányt okolja azért, hogy népünket háborúba vitte. Hiszem, Finta Sátídor-ék is érintve érezhetik magukat a fentiek említésekor. Mert gondolom, ők sem áldják a magyar kormányt nemzetünknek idegen érdekekért való pusztulásáért. Nem is szólva arról, hogy saját gyermekük életéről is szó van. Ennek dacára Finta S.-tól M. P.-né “Nevető Szobrot vár.” Szinte lehetetlen egy erkölcsi tisztaságú egyénnek ma nevető szoborról beszelni addig, mig milliók pusztulnak a harcban, mert a vandálok nyomán ártatlan árvák sírnak szüleik után és az anyák örjöngő sikollyal keresik gyermekeik holttestét a romok között. Én úgy érzem, hogy a tiszta szivü egyénnek a mosoly az arcára fagy, nemhogy nevető szoborról beszélne. Igen, mi várunk Finta Sándor-tól szobrot, de ez a “GYŐZELMI” szobor legyen, mert először győzni kell a jónak, hogy az elnyomott, kizsákmányolt, és sokat szenvedett emberiséget közelebb vigye az emberi tökéletesedés felé. Molnár Béláné. (Pritchard, B.C.) LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ. Mélyen tisztelt Tanár Ur: Kérem szíveskedjék az alanti soraimnak a Tárogatóban helyt adni. Közérdekű lévén az, gondolatom szerint a magyarságnak érdekét szolgáljuk veié. Az európai háborús menekültek Kanadába való beengedésének kérdésével a kanadai lapok sokat foglalkoznak. Ettől a kérdéstől azonban eltekintve az utolsó évben nagyon gyakran foglalkoztak az itt élő bevándorlót-
