Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)

1944-04-01 / 10. szám

TARO CATO

HAVI FOLYÓIRAT

A KANADAI MAGYAROK OKULÁSARA ES SZÓRAKOZTATÁSÁRA

SZERKESZTI^ DRXZAKO AMBRO

Hatodik évfolyam ★ 10. szám * 1944. április.

KÁROLYI MIHÁLY ÚJÉVI SZÓZATÁBÓL.

(Károlyi Mihály nagyjelentőségű újévi szózatát egészében vagy részletében sok helyen leközölték s az külön lettyomatban is szétosztásra került. A Tárogató szerkesztője is küldött szét egy csomót. Itt csak a bevezető és végső sorait közöljük, mint amelyek nemcsak Magyarország otthoni magyarjainak, hanem a kölföldiekéinek is megszivlelésére valók.)

1944 emlékezetes dátum lesz a magyar történelemben. Néhány hónap és eldől a magyarság sorsa. Csaknem bizonyos, hogy a háború a jóvő év folyamán a Szövetségesek győzelmével véget ér és Európa felszabadításával egyidejűleg felvetődik a magyar sorsprobléma is. A Szövetségesek diadalmas hadse regei határozzák majd meg, hogy miképen alakul a helyzet, de végső fokon a magyarság állásfoglalásától és magatartásától függ, hogy milyen lesz a magyar nép szerepe és jövője a hárboru utáni uj Európában.

Sajnos, rossz kilátásokkal indulunk a jövő felé. Horthyék még jobban elrontottak mindent, mint 1914-ben Tiszáék. Éppen ezért ne áltassuk magunkat: ami 1918-ban nem sikerült, az most sem sikerülhet. Nem valószínű, hogy a magyarság minden baj nélkül, sértetlenül kerül ki a kataklizmából. A háború már eddig is súlyos veszteségeket és még súlyosabb erkölcsi károkat okozott az országnak. De még megmenthetjük a jövőt. Két ut kínálkozik a magyarság számára: az egyik a hagyományos, feudal-nacionalista, a másik a haladó, a szomszédállamokkal való együttműködés alapján álló politika. Az egyik a jelenlegi rendszer megmentését jelenti, a másik a nép jólétét és szabadságát. Magyarország urai természetesen az első utat választották. A magyar népen múlik, hogy ezt a választást elfogadja-e. A hagyományos nacionalista politika követése végképpen hozzá köti az országot a németekhez, az úri történelmi múlttal való szakítás biztosítja a magyarság jövőjét. A magyarság sorsa a magyar nép kezében van. Még elébevághatunk a végzetnek.

Magyarország jövőjét azzal szolgáljuk a legjobban, ha a jelenével törődünk. Először végezni kell az elnyomó fasizmus minden formájával s csak azután jöhet az építés. Nincs kitérés: harcolni kell. Egy komoly fegyveres ellenállás esetén, a Szövetségesek elismerik majd, hogy tőlünk telhető módon segítettünk a háborút megnyerni és ezt méltányolni fogják. Terveink megvalósításának legelső feltétele: a Szövetségesek teljes győzelme. Ha a középeurópai népekkel együtt harcolva kivívjuk a győzelmet, megteremthetjük az alapját egy olyan szövetkezésnek, amely Anglia, Oroszország és az Egyesült Államok támogatásával magasabb életszínvonalat, biztonságot és békét nyújt a Dunamedence népeinek s a magyarság sem lesz többé magára hagyatva. Mindenekelőtt azonban merni kell.

London, 1944. január.