Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1944-02-01 / 8. szám
10 TÁROGATÓ JEGYZETEK AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁHOZ Irta: CZAKÓ AMBRÓ (Folytatás) A férfi és nő viszonyának a külsőségei a kor szerint változhatnak. Van kor, amelyben több a modorosság, egy másikban több a természetesség; de akármilyen is a szerelem útja, annak egyetlen, erkölcsileg elfogadható formája a házasság s mindaz a kötelesség, amit ez a fogalom tartalmaz. Eltévelyedések vannak s egyik irányú korban talán több van, mint a másikban; az egyikben több a felületesség, több “a körülmények kényszerítő nyomása”, de az eltévelyedések nem jelentik s nem {»tolhatják az ideált. Az olyan embernek, aki igazi emberi életet akar élni, csak az a feladata, hogy úgy maga láboljon ki az eltévelyedéseiből, mint segítsen másokat is a félvilágositásával, példájával, hogy azok is kilábolhassanak. XXXVIII. A verseny vége. (11. szin, a Tovverbe való tűnéstől végig.) Ádám ismét csalódott s ezt nemcsak bevallja, hanem bevallja a hibáját is: Ismét csalódtam. Azt hivém, elég Ledönteni a múltnak rémeit S szabad versenyt szerezni az erőknek. Kilöktem a gépből egy jő csavart, Mely összetartá, a kegyeletet. Hogy mit akart a “kegyelet” szóval jelezni Madách, azt nem tudjuk biztosan, de az ő saját példái elég felvilágosítást nyújtanak. Ő maga mondja, hogy “miféle verseny az, amelyben az egyik ember felfegyverkezve támad meg egy másik védtelen, meztelen embert?” “Miféle függetlenség az, ahol tömegeknek éhezniök kell, ha az egyes ember jármába nem hajolnak?” Másszóval: miféle verseny az, ahol minden erő, hatalom és dicsőség annak a kezében van, akinek kezében a pénz van? S aztán azok, akiknek pénzük van, “kutyák módjára marakodnak egy konc felett.” Ő emberi társaságról álmodott, amelyben az emberek emberek módjára viselkednek: egymást védik, buzdítják s valamennyien egy közös cél érdekében kooperálnak. Olyant, aminőt a tudomány eszelt ki és “amelynek rendén az értelem virraszt”. A megelőző szin azzal végződött, hogy Ádám kiábrándult a tudományból s az életbe kívánkozott ki s oda küldte a tanítványát is. Most az “élettől” megundorodva, ismét a tudományhoz fordul, ami nem mondható következetes eljárásnak. Lucifer válaszol Ádámnak a közreműködést, a kooperációt kívánó megjegyzésére: “te nem látod a kooperációt; majd megmutatom én neked. Van kooperáció. Lásd “szellem-szemekkel”, hogy mire működnek közre az emberek”. A lélekharang megcsendül. Nagy sir tátong előttünk s a sir szélén megjelennek az ismerőseink. A bábjátékos azt mondja, hogy ő mást
