Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1942-07-01 / 1-2. szám
8 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKÓ, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2, Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Entered at Winnipeg Post Office as second class matter. megnőnek, ha gondozzuk okét; hogy az egyetlen módja annak, hogy barátunk legyen, az, ha mi magunk vagyunk azok; ha tisztában vagy azzal, hogy a legnagyobb gazdagság az egészség; hogy a legnagyobb kincs a megelégedés; hogy csak akkor lehetünk egészségesek, ha mentesek vagyunk a félelemtől, haragtól, kapzsiságtól es turelmetlensegtol; hogy kepesnek lenni elfelejteni egy nekünk okozott bajt epen olyan szép, mint megemelekezni egy jotettunkrol; hogy nem annyira az számit, hogy mit mondunk, mint az, hogy hogyan mondjuk; hogy csak akkor kell tanácsot adnunk, ha azt kérik tolunk; hogy kepesnek lenni azt mondani, hogy “bocsánatot kerek”, jellemerot jelent; hogy egy csomo nemes vonás van minden férfiban, nőben és gyerekben; ha tényleg mindezt tudod, akkorbirtokában (vagy az egészség, boldogság es igazi siker titkos formulájának s a szerző ezt őszintén is kivanja neked. —S. L. Katzojf, m.d. San Francisco. A CSUDA — SZAVÚ — CSIKÓCSENGŐ. Irta: Finta Sándor (Folytatás) . .És medhdig tartana a munka? Ha már megteszi. Hisz’ cigány, s igy bizofly érti, Hogy nekem itt, egy csengőt öntsön. Rászentelni........... Nem többet, mint két évet gondolok. Mondta komolyan Zsiga. Két év?.... Kérdőnő hebegte Sándor. Annyi, vagy még több is tán, Egy csuda-szavu-csikócsengő, Nem minden napi munka ám. Sándor csak szédelgett, Tréfát sejtve a beszéd mögött, Nehezen hagyta el a helyet, Ahol élete, magasabb iskolája nyilt. 28 Sonkolyt hozz fiam. Biztatta a vén cigány az álmélkodót. Kutasd föl a földi méhek ágyát, Hogy teljesíthessem a lelked vágyát. Most tél van, alusznak, így könnyű a viaszt elvenni tőlük, Melyt ha megrágsz s csomóba gyúrsz, Adja a masszát, mely szükséges lesz. Nosza hát, Sanyi is neki látott. Emlékezését csavarta, Fihrtatott az elmúlt nyár ügyei közt. Végre ráeszmélt, hogy tojás-szedés közben, Hol kergették meg a mocsári méhek. Néha igy válhat a rossz, a baj, a veszedelem is Ügyünk javáhra. Kutatott, motozott, kipiszkált minden odút, Ahol, sejtése szerint, Szunyadó méhekre találhatott. Szerencse kisérte, Mert alig emelt meg egy fagyott buckát, Ahova rianós nyári emléke fűzte, kötötte, Rábukkant egy családnyi, Álomban szendergő vadméhre. A szibbadt kis jószágok, Aludták téli álmukat, Mit sem tudva, sejtve afelől, [ujjal? Hogy egy kamasz, bár érző szívvel és fagyos De égőn-égő, ágas-bogas reménnyel, Kotorászott, a család güzült javai között. ígéret, mely éltet, A reménynek gyökerét ereszti, A csengő gazdag Ígérete, A szegény cigánytól, Meleg gondolatokkal fütötte, Száguldó fantáziáját, A lélekben ébredő pusztai kisbojtámak. 29 Épült az eredeti kis csengő. A bojtár nézte a munkát s rágta a sonkolyt,
