Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1942-07-01 / 1-2. szám

TÁROGATÓ

7

1907

Irta: Kovács János

I.

Kilencszázhét!

Akkor is tavasz volt;

A rügy Fakadt És a madár dalolt Határon szerteszét.

II.

Öhreg hajón Az ifjú tanuló;

Csalfa áálom,

Kint az Óczeánon.

III.

Kolónia!

Ahogy megláttalak Itt is, ott is Egy rohngyos alak Az én hazáámfia.

IV.

Istenige

hevitette szivünk,

S hogy életet A holtba is vigyünk Ez a szentek ügye.

V.

Apostolság!

Nehéz élet pálya; Koszorúnak Kereszt illik rája;

Az igaz bodogság.

VI.

Péntekisták!

Ti rut felekezet; Miattatok Az igaz elvérzett S angyalok siratták.

VII.

Óh irgalom!

Engesztelő a vér Bár ha nagy is Az érte adott bér Nyílik az oltalom.

VIII.

A csendes föld!

A vándor határnál Mikor az Ur Fényességgel megáll Mindeneket betölt.

Üdvözöljük Kovács János lelkész urat, aki több mint 35 éve szolgálja a magyarság érdekeit Kanadában. Az első világháború alatt ő volt az egyetlen magyar lelkész Kanadában s ő épített minden westi templomot a Dr. Hoffmann Ferenc által épitettet kivéve. Nehéz munkát végzett; néha egész éjjel gyalogolt 30—40 fokos hidegben cipelve a könyveit. Nagyon is megérdemli úgy a kanadai, mint az otthoni magyarok háláját.

Az élet titka.

Ha megtanultad, hogy a balszerencse a nevelés legnagyobb iskolája; azt, hogy a leverés le ne verjen bennünket; hogy többet tanulunk a veszteségből, mint a győzelemből; hogy az egyetlen dolog, amitol félni kell, a félelem;

ha azt tartod, hogy a legnagyobb dolog, amit meg kell hóditanod, te magad vagy; hogy barátságban lenni minmagunkkal a boldogság első kelléke; hogy a legnagyobb bajt az ember nyelve okozza; hogy jobb, ha mi büntetjük meg a kívánságainak, mintha azok büntetnek meg minket;

ha tudod, hogy mindennap ünnepnap annak, aki szereti a munkáját; hogy az egész élet megegyezések és kiigazítások sora; hogy a gyengék az alkalmat várják, mig az erősek azt maguk teremtik meg;

ha megérted, hogy a boldogságot sohase lehet megtalálni, mert az sohase veszett el; hogy muzsika van mindenben, csak fülünknek kell lenni hozzá; hogy a bajtól úgy szabadulunk meg, hogy csak a magunk dolgával törődünk; hogy az ember sohase elhagyatott még akkor se, ha maga van, hacsak kellemes gondoatai vannak; hogy egy hazugságban élni nagyobb rossz, mint hazugságot mondani; hogy a féltékenység es irigység az alacsonyrendüség jelei; hogy a bajok, akarcsak a kisbabák