Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1942-11-01 / 5. szám
8 TÁROGATÓ ember áldozta fel az életét, s nem azért hozta ezt az áldozatot, hogy Habsburgok ülhessenek újra a népek nyakára. Jegyzetek Herbert Agar könyvéből. (.Herbert Agar a Freedom House elnöke; könyvének cime: A Time jor Greatness; kiadta a Little, Brown & Co. Most jelent meg és bár főleg amerikai vonatkozású, mindenki tanulhat helőle.) “Mi dicsekedtünk azzal, hogy realisták vagyunk, akik az életet a gazdasági oldaláról nézzük és akiket erkölcsösködő propaganda nem indít meg. Emberi dolog vétkezni és önzőnek lenni, de dicsekedni a gazságainkkal és erényt csinálni belőlük, épen olyan istenkáromlás, mint a fekete mise”. “Jó példája az eszközök és célok összekeverésének az, mikor a gazdasági problémáinkat toljuk a keserv-listánk legtetejére. A gazdasági problémák a betegségünk jelei és nagyon fájnak, akárcsak a daganatok fájhatnak, amelyek jelzik, hogy valami baj van a vérünkkel. De amint a daganatok kenegetése nem gyógyítja meg a vért, úgy a gazdasági problémák elintézése se gyógyítja meg korunk betegségeit”. “A cél a kultúra, amely azt jelenti, hogy erkölcsi értékelések alapján tudunk megkülönböztetéseket tenni. Az olyan világ, amely azt hiszi, hogy érti önmagát és meggyógyíthatja magát úgy, hogy a gazdasági kérdésekre helyezi a fősulyt, összetéveszti az eszközt a céllal”. “Az a felfogás, hogy a mi kultúránk — a szabadság, tudomány és az Isteninek a tisztelete — a gazdasági folyamat mellékterméke, olyan eretnekség, amely a nácizmust és az axis-barbárságot segítette kifejlődni. Eretnek az a gondolkozás is, hogy a társadalmi rosszat további gazdasági fejlődésnek kell kiküszöbölnie.” Az Isteni Gondviselés Kis Müve. A náci és fasiszta gondolkozás az, hogy az erős és egészséges ember, aki jó katonának vagy munkásnak, megfelelő, mert az istenitett állam érdekeit szolgálja, de a beteg vagy öreg már semmire sem való s azért leghelyesebb ezeket a másvilágra küldeni. így gondolkoztak a pogányok Krisztus előtt s csak természetes, hogy a mai pogányok is igy gondolkoznak. Ezért végezték ki a nácik óriási tömegekben az elmebetegeket s ezért ajánlotta Ausztria náci kormányzója az egész életüket önfeláldozó munkásságban eltöltött apácáknak, akiket a náci rendszer az utcára lökött ki minden életfenntartó segítség nélkül, hogy haljanak meg. De jól jegyezzük meg, hogy ez nem német vagy olasz gondolkozás, hanem náci és fasiszta gondolkozás. Hogy ez igy van, arra bizonyíték többek köözt az az olaszországi intézmény, amelyet az egész világon ismernek és csodálnak: az isteni gondviselés kis müve. Az ismertetése a Magyar Kultúrában jelent meg s onnan irtuk ki a következő sorokat. Az Isteni Gondviselés Kis Müve “kicsiny, de kórházaival, menedékházaival, kolostoraival, árvaházaival, misszióival, kollégiumaival, iparüzemeivel és mezőgazdasági telepeivel egy milliárda becsülhető, — tehát milliárdos s ami a legfurcsább, olyan milliárdos, mely földrészekre, jótékony intézményekbe szétszórva,, semmit sem hoz, de évente 109 millióba kerül”. Mert “ennek a nagyszerű jótékonysági intézménynek nincsenek lajstromai, sohasem volt zárszámadása, de napról-napra az egész, világon eltart IS ezer nyomorultat, 10 ezer beteget, ezer leprást, 10 ezer tanulót, 10 ezer árvagyermeket s földmüvestelepein és iparüzemeiben 10 ezer munkáskezet foglalkoztat s. az a félelmetes kötelessége van, hogy naponta 16 ország pénznemében “találjon” 300 ezer lírát, hogy mindezeknek meglegyen a mindennapi kenyere.” “Ez az intézmény Krisztus szeretetéből meríti szellemét és Szent Cottolengóról nevezi magát, aki a legelhagyatottabb szegények apostola és atyja volt. A milánói Cottolengo-ház senkitől sem fogja kérdezni, aki kapuján belép, hogy van-e neve, vagy mi a neve, hanem hogy mi a szenvedése? Ez a ház a nagy Cottolengo mintájára mindig nyitva fogja tartani az ajtaját minden anyagi és erkölcsi nyomorúság számára. Az élet csalódottainak és szenvedőinek fogja megadni a hit vigasztalását és világosságát. Különböző osztályokba tömörítve mint testvéreit fogja fogadni a vakokat és a süketnémákat, a gyöngeelméjüeket és korlátoltakat, a nyomorékokat, nyavalyatörősöket, a munkaképtelen öregeket és öröklött betegséggel sújtott gyermekeket a legkisebb kortól fel: egyszóval mindazokat, akiket valami ok miatt nem vesznek fel a már meglevő intézetekbe, de akiknek szükségük van ápolásra és segítségre és akik valóban elhagyatottak és igazán szegények, akárhonnan jönnek és akármilyen vallásuak, mert — Isten mindeneknek atyja.” Mert “a mi házunknak: a kis Cottolengónak nincsenek hivatalnokai, sem pedig bürokratikus formái. Nincsenek meghatározott jövedelmei s nem is szabad,
