Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1942-10-01 / 4. szám
2 TÁROGATÓ Európa a Duna-Föderációval, melyben Magyarország, ha idejekorán beleilleszkedik ebbe a rendbe, megtalálja méltó helyét. A New Democratic Hungary júniusi nagy-gyűlésén kifejtettem az Angol-Szovjet szerződés világtörténelmi jelentőségét. Ez a szerződés teljes szakítást jelent azzal a politikával, mely a kommunistákat rablógyilkosoknak festette és amely a kommunizmusnak hasonló tónusban való definíciójával igyekezett a progresszív elemeket, sőt a munkásság tömegeit is elrémiteni attól. Ezt a propagandát használták fel arra, hogy éket verjenek a munkáspártok közé és hogy elválasszák a várost a falutól. Ennek a 20—25 évig tartó aknamunkának sikerült mindenkit, aki a haladást akarta, befeketíteni. Ugyanezeknek sikerült engem is bűnbaknak beállítani, mert nem voltam hajlandó Noske módjára 1918 márciusában a tömegekre lövetni. Ugyanígy mondták bolsevikinek Negrin spanyol miniszterelnököt és híveit, mert a Szovjettől tankokat mertek kérni; Léon Blum viszont azért kapta a bolseviki nevet, mert részben átengedte a Pyrenneusokon ezeket a tankokat (sajnos csak keveset), Benes is bolseviki volt, mert állitólag orosz szakértőkkel építtetett repülőtereket. A kapitalista izolációs sajtó még Rooseveltet is kikezdte, épen csak a “bolseviki” bélyegzőt nem merte rásütni. Csak mosolyogni kell ezeken az otromba vádakon, különösen ma, amikor a Vörös Hadsereg olyan felmérhetetlenül nagyobb segítséget nyújt az amerikaiaknak és angoloknak. Ennek a perfid kampánynak adta meg Churchill a knockoutot. Ezt értsék meg a derék kanadai magyarjaink és értsék meg a kevésbé derék, hazafelé pislogó ébredő-demokraták is, akik a newyorki zsinagógában áhítattal hallgatták a pogrom-rendező Eckhardtot és akik ezzel igyekeznek bebiztosítani magukat a mostani magyar kurzusnál, melynek szivük és zsebük egesz melegével hivei. Ezek nemcsak komiszak, de ostobák is, mert ha Hitler győz, — jaj nekik; de ha a progresszív világ győz, — akkor is jaj nekik, mert nem fogjuk elfelejteni, kik pénzelték az ébredő különitményeket. Most nem lehet két lovon nyargalni. Könnyen megtörténhetik, hogy két szék közt a pad alá esnek. Amennyire csak lehet, egyesíteni igyekszem a magyarságot. Még azoknak a csatlakozását is szívesen látom, akiket eddig megtévesztett a látszat, de most a tizenkettedik órában észhez kapnak. De a toleranciának is megvan a határa. Aki hozzánk csatlakozik, annak végleg le kell mondani a spekulációról. A zsinórosok kis-kátéja szerint a szomszédokkal való együttműködés nem fér össze a “Vitézek” hazafiságával. A magyarságnak meg kell barátkoznia a föderáció gondolatával. Igaz, a föderáció sem egyeztethető össze a szentistváni integritással. De csak ez az ut áll nyitva előttünk. Az is igaz, hogy szuverénitásunk egy részéről le kell mondanunk, de ez áll minden államra, mely a föderációhoz csatlakozik. Ezt az áldozatot, — ha ugyan áldozat —, meg kell hoznunk a tartós béke és nagyobb jólét érdekében. A kis szuverén államok ezer súrlódásaikkal állandó háborús lehetőséget jelentenek és a modern technikai fejlettség csak akkor fordítható a jólét fokozására, ha átfogó tervgazdaságot létesítünk. Ez nemcsak Magyarországra vonatkozik, de valamennyi államra egyformán. Rákosi Jenő 30 milliós magyar délibábja mindig utópia volt, de nem utópia egy 70-80 milliós Kelet-Európai-Föderáció. Föderáció a szlávokkal és szomszédokkal, legjobban a csehszlovákokkal való megértésen keresztül valósítható meg. Horthy propagandája nem véletlenül irányult főleg a csehszlovákok ellen, hanem mert az elmúlt 20 év alatt a csehszlovák demokrácia volt a legprogresszívebb. Ép ezért kell nekünk az utat megtalálni a csehszlovákokon keresztül a Duna- Föderációhoz és a Szovjet-Unióhoz is, melynek szövetséges támogatása ezen Föderáció részére elengedhetetlen. Nemcsak Angila, nemcsak Európa, de Szovjet-Oroszország is' változni fog. Anglia a háború után szocialista irányba fog fejlődni, de Szovjet-Oroszország, amint eddigi izoláltságából kikerül és nem kell félnie attól, hogy ellene egy kapitalista szövetség alakul, természetesen diktatúráját, — amint azt Lenin előre megmondta -—, demokrata rendszerre fogja felválthatni. A nácik jelszava a totális háború. A mi jelszavunk a totális BÉKE! A modem hadviselés felhasznál minden gazdasági és politikai erőt a győzelem kivivására. A millióktól követeli a véráldozat mellett, egyéni érdekeik, a magántulajdon, még a családi érdekek feláldozását is. Ugyanígy, ha igazi, tartós békét akarunk, hasonló áldozatokat kell követelnünk a nemzetektől és polgároktól. Nem meghalni a háborúért, de élni a békéért! Ez lesz a jelszó! Csak a vak nem látja, hogy egy ilyen uj világ szoros összefüggésben van a szocialista rend kiépítésével. Ha élni akarunk a háború után — és erről van szó — nem pazarolhatjuk el az időt félrendszabályokkal. Elég volt, túl sok is volt a Népek Szövetségének kenetteljes, békét ígérő közhelyeiből. Túl drágán
