Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1942-10-01 / 4. szám
TÄROGATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSARA £S SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DR.CZAKQ AMBRO Ötödik évfolyam ★ 4. szám ★ 1942. október KÁROLYI MIHÁLY SZÓL HOZZÁNK. (Az alábbi rendkívül fontos sorok Károlyi Mihálynak Czakó Ambróhoz irt leveléből valók.) “Ma sokkal komolyabb a helyzet, mint 1918-ban volt. Mert ma nincs még az a kicsinyke kis csoport sem a magyar parlamentben, amely akkor volt és megtagadott minden közösséget a háborúval és a német barátsággal. Ma nincs ilyen parlamenti ellenzék és nem tud kialakulni egy opponáló közvélemény nemcsak azért, mert a Quisling-Horthyn keresztül az egész német nácizmus ránehezedik a magyar népre és elnyomja azt, de azért sem, mert az elmúlt húsz év alatt sikerült az ébredő-magyar propagandának még a munkástömegek nagy részét is félrevezetni. Ez a propaganda, mely a “hazafi” álruhában dolgozott, még az amerikai magyarság nagyrészét is megmételyezte. 1918-ban Magyarországnak módjában állt volna előnyösebb békefeltételekkel fejezni be a háborút, ha idejekorán elfogadja a wilsoni 14 pontot. Másszóval, ha belátja, hogy a Szentistváni Magyarország idejétmulta és a további fenntartása lehetetlen; tehát nincs más kiút, mint megejtenie a népszavazást, ahogy azt a wilsoni pontok előírják. Ez esetben természetesen a régi Magyarország egyes részei teljesen elszakadtak volna, de az sem lehetetlen, hogy egy laza föderáció keretén belül sikerült volna együttműködésre bírni őket. De a magyar uriosztály gondoskodott arról, hogy a nemzetiségek joggal ugyanolyan ellenséges érzülettel tekintsenek a magyarositó rezsimre, mint ahogy a magarság a germanizáló Bach-rendszerre. A magyar osztály-parlament konokul szabotálta az 1868-as nemzetiségi törvényt, a wilsoni pontokat és mereven elzárkózott a nemzetiségek jogos igényeinek kielégitése elől. Ez a rövidlátó politika eredményezte Trianont. Ma ismét ugyanaz a helyzet. Ha idejekorán nem illeszkedünk bele a Szövetséges Hatalmak által tervezett uj föderációs rendbe, akkor egy uj, a ’18-asnál sokkal súlyosabb feltételű béke várható csak. Újra az a helyzet, hogy a szentistváni Magyarország felélesztése lehetetlen. Az az érv, hogy német győzelem esetén megtarthatjuk azon területeket, — amelyeket Németország borravalóként juttatott Magyarországnak, amiért átengedte a német csapatokat a román olajforrásokhoz és lehetővé tette a jugoszlávok hátbatámadását, — csak önámitás. Látszatért áldoznánk fel Magyarország függetlenségét. A német győzelem -magyar rabszolgaságot jelent. Ugyanis a németek egész bizonyosan Gaukra osztanák fel Kelet-Európát, mely esetben igazán nem lényeges, hogy a dunai Gau területe kisebb vagy nagyobb lesz-e. De még ez a látszat-területi-gyarapodás sem bizonyos, mert tudjuk, hogy a nácik nem hálás természetű emberek és Ígéreteiket nem igen tartják be. Ezért még az sincs kizárva, hogy a bukaresti körzet a Tiszáig, a wieni Gau a Balatonig, a szlovák körzet Nagymarosig terjedne. így maradna Budapest a Margitszigettel, a Szent István szoborral és a körmenettel. Ha azonban a Szövetséges Hatalmak és a Szabad Európáért küzdő népek győznek, —• amiben bízom, dacára a mostani nehéz helyzetnek akkor ki fog alakulni a föderált
