Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1942-07-01 / 1-2. szám

2

TÁROGATÓ

A 24. ZSOLTÁR.

Hozzád emelem jel, Uram,

A lelkemet; bizodalmám Te vagy, Istenem, akiben Bízva, nem kell szégyenkeznem.

Ellenségem nem gúnyolhat;

Mert akik Téged tartanak Az Istenüknek és Uruknak,

Soha nem háborgattatnak.

Azok szégyenüljenek meg,

Akik csak gonoszul élnek A napot rosszul töltik el,

Habár arra okuk nincsen.

Uram, a te utaidat Enmagamnak megmutassad; Oktasd a te gyermekedet,

Hogy megtalálja ösvényedet.

Igazgass igazságodban És arra engemet oktass Te, szabaditó Istenem;

Egész nap ezért esengek.

Gondolj irgalmasságodra És a te nagy jóvoltodra,

Amelyek mindig megvoltak A világ kezdete óta.

Ifjúságom bűneire,

A könnyelműségeire,

Bűnös ballépéseimre:

Ne emlékezz én Istenem.

De inkább • irgalmasságod És mérhetetlen jóvoltod Legyen irányodó akkor,

Mikor dönt esz a sorsomról.

Uram, tudom, hogy Te jó vagy; Azért van az, hogy Te oktatsz Minket, akik a jó útról Csak letértünk nagy botorul.

kor tegyünk meg mindent Károlyi ellen; szidjuk mint hazaárulót, mint “degenerált grófot”, vagy tegyük meg akármilyen más aljas személynek, mert tudjuk, hogy Károlyi Mihály halálos ellenségünk, mert ő egész biztosan elsöpör mindenkit, aki a magyar nép javát nem akarja.

Ezek után:

van-e az el nem bolonditott magyar embernek választása?

Toronto, 1942. május végén.-—Czakó Ambró.

A szegény nyomorultakra Az ítéletedben gondod van;

És azoknak, kik igazak, Megmutatod az utadat.

Az Ur minden utja-módja Szeretetnek igazsága Azoknak, kik hozzá hűek És vele szövetkeznek.

Uram, kérlek a nevedre,

Ne tekints a bűneimre,

Bocsásd meg nekem azokat, Vétkeztem én sokszor sokat.

Aki féli a nevedet,

Nem hagyja azt el kegyelmed; Megtanítod olyan útra,

Melyet kell választania,

Az ilyen embernek lelke Azokban időz, amelyek A jót jelentik, s utóda A földnek lesz birtokosa.

Az Ur titka majd megnyílik Azoknak, kik nevét félik; Velük köt ö szövetséget, Szentet, erőset és ékest.

Szememet mindig az Urra Szegezem, mert Ő kihúzza Lábamat a csapdából,

Elleneim hálójából.

Tekints reám, ó én Uram És nagyon könyörülj rajtam: Mert én bizony magam vagyok És szegénységben sorvadok.

Szivem megtelt zavarokkal, Háborgással, igen sokkal; Szükségeim majd lenyomnak, Hacsak meg nem szabadítasz.

Nézz alázatosságomra,

A sokfajta kínjaimra;

Bocsásd meg a vétkeimet,

Ne csak egyet, hanem mindet.

Vigyázz ellenségeimre;

Sokan vannak s széjjeUszerte, Gyalázatos gyűlölettel Fondorkodnak én ellenem.

Ó, őrizd meg a lelkemet!

Ó, tégy szabaddá engement! Hisz én hittem Te benned Csak nem szégyenülhetek meg!

Fordította: Porvai Péter.