Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1942-09-01 / 3. szám
TÁROGATÓ 5 Wang Wei mondása. Wang Wei, kinai költő, aki vagy 4000 évvel ezelőtt élt, egyszer a következő választ adta arra a kérdésre, hogy mi volt a legértékesebb dolog az életben: Én öreg vagyok. Ma már semmi se érdekel. Aztán:nem is vagyok nagyon okos És a gondolataim Soha se értek tovább a lábamnál. Csak az erdőmet ismerem, Amelyhez vissza-visszatérek. Te azt kérded, hogy mi a legfőbb boldogság Hallgatni egy kislány énekét, \idelerm? Mikor lefelé megy az utón, Miután megkérdezte azt tőled. Francis Bancon: A tanulmányokról “A tanulmányok gyönyörködtetnek, ékesítenek bennünket és képességeinket növelik. Főleg akkor gyönyörködtetnek, mikor magpnk vagyunk és visszavonultságban; a képességeinket növelik, mert a hivatásunkat jobban tudjuk megítélni és betölteni; mert a tapasztalás emberei úgy az egyik, mint a másik speciális feladatot jól látják meg és helyesen végzik el; de az általános szabályok, a bonyolult ügyek kibogozása és az azokon való uralkodás leghelyesebben azoktól jön, akik müveitek. Akik túlsók időt töltenek a tanulmányokban, azok lajhárok; akik azokat a maguk ékességére használják, hiúk; Ítélkezni teljesen a szabályaik szerint, a tudósnak megfelelő álláspont; tökéletesítik a természetet s maguk tökéletesednek a tapasztalásaik által, mert a természetes képességeik olyanok, mint a természet fái: nyesni és tanulmányozni kell őket; maguk a tanulmányok is csak nagyon általános irányításokat adnak, hacsak a tapasztalat ki nem egészíti őket. A mesteremberek megvetik a tanulmányokat, az egyszerűek megcsodálják azokat, a bölcsek felhasználják; mivel azok nem tanítják a saját használatukat, hanem azt, hogy van bölcseség nélkülük és felettük, az, amelyet megfigyeléssel nyertünk. Ne az ellenmondás vagy megcáfolás kedvéért olvass, se azért, hogy a dolgokat elhigyjed és egyszerűen elfogadjad, sem hogy tudj beszélni és vitatkozni, hanem azért, hogy mérlegelj és megfontolj. Némely könyvbe csak épen hogy bele kell kóstolni, másokat csak épen felfalni, némelyeket ellenben jól megrágni és megemészteni. Azaz, némely könyvnek csak egyes részleteit kell elolvasni; másokat olvasni kell, de nem nagy gonddal; egy párat azonban egészében el kell olvasni és pedig szorgalommal és odaadással. Némely könyvek elolvasását másokra bizhatjuk, akik nekünk kivonatokat készítenek belőlük; ez persze csak olyanokra áll, amelyeknek a tartalma kevésbé fontos és amelyek általában alacsonyabb rendűek; mert kivonatban a könyv olyan, mint a desztillált viz: íztelen. Az olvasás teljes emberré tesz; a tanácskozás készséges emberré; a jegyzetek csinálása pontos emberré; épen azért, ha egy ember kevés jegyzetet csinál, nagy emlékezőképességének kell lennie; ha keveset tanácskozik, talpraesettnek kel lennie a válaszaiban; és ha keveset olvas, nagyon ügyesnek kell kell lennie, ha tudja, hogy nem olvas eleget. A történelem az embert bölccsé teszi; a költészet ötletessé; a mennyiségtan éles-elméjüvé; a természetbölcselet elmélyíti; az erkölcs megkomolyitja, a logika és szonoklattan képessé teszi a vitatkozásra. “A tanulmányok szokássá válnak” (Ovidius) ; az értelmiségben nincs megállás vagy akadályoztatás, ki lehet azt fejleszteni megfelelő gyakorlatokkal; a kuglizás jó a kövek és vesebaj ellen; a nyilazás jót tesz a tüdőnek és mellnek; a sétálás a gyomornak, a lovaglás a fejünknek; igy ha az ember esze elkalandozik, tanuljon mennyiségtant, mert a bizonyításokat itt újra meg újra kell kezdenie, ha szórakozott; ha az ember értelme nem tud megkülönböztetni, tanulmányozza a középkori filozófusokat, mert azok ugyancsak szőrszálhashogatók. Ha nem tud alaposan vizsgálódni, azaz hivatkozni egyik dologra, hogy
