Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-07-01 / 1-2. szám
TÁROGATÓ 7 KI VAGY? Irta: Finta Sándor 506 N. Bonnie Brae, Los Angeles, Cal. ) Motto: “Exegi monumentum aere perennius.” — Vergil. I. Ha az utam zavarba döntőn elágazott, Az élet kérdezett, “Ki vagy?”. . . Honnan jössz? Ott meztelenkedett a kérdés a fordulónál fondorkodón... Lélekbe fitatón, Könyörtelen kutatón ösztökélve a lecke-felmondásra. A találkozón, bár mindig ez volt a kérdés, “K i vág y?” így még nem döbbentett rám az ököl-kisérte szó, mint ma. Amikor a hat -X- küszöbére fordultam, gázolva-gázoltan. Ki vagy?... Apróra mondd el s ne him-hám módra elhadarászva. Rosta, ha karélyoz, hullatja magvát Az ocsus fűnek, gaznak s a pelyvát Felveti, felszínén teríti az üres toklászt. A búza megül, súlya lehúzza, A minden karély-vágásra Sikkanton ha vetődik, közüle kiütődik, Tartalmatlan gizes-gazos szemetje. Ami jó, az összetart, Mig a rossza, hulladéka, Kivetődik, hull a léha. Szél elhordja, kavarja, Elenyészik az alja. Ember ki mozdul megténferül. Küzdő esik le de feláll, Talpra szökken s bátorodottan Uj csapásra kél. Lelkigazt hullajt s tisztul az élet rostáján, Aki vergődik, uj utat keresőn, zig-zagos irányt követ. Könyökbetört utak a szentek és tehetségek utjai. Kik loholva törnek elő, majd megtorpanva A sok-sarkos fordulóknál, Eszmélnek vissza, A befutott útra, Ahol lelkűk diadalos munkáit elültették. Maguk után hagyták. Csak jót hallva, szépet mondva egy kiiködő emberről. Féloldalas fintort adnak az egyéni képéről, Árnyoldalai, botlásait, hiányait, elhallgatva, Hamisügyet, áligazat terel az ki nógatja. Bizonyságul fényt használ, ott is ahol árnyék kusol, Balga hivő, tényt-kerülőn, ferdén tusol. Fény erején át tűnik az árnyék. Fény és árny küzdelme az élet, a lét. Környes-körül ragyogón, eddig még senki sem élt, Fény értékét az árny mélye szabja s adja annak hitelét. Szőröstül-bőröstül kapva egy élet ügyet, Lángra gyújt s majd tovább adod e történelmi tüzet. Önmagadról emlékezve igy szólj Sándor, S a magokról, mely gazt termett, Vagy áldó szemet, Humort szült, vagy bus esetet, Amelyen a lélek sir, vagy halkan nevet. II. Ki vagy? A lélek anyagtalan virága, látomás vagyok. Azokhoz tartozom akiket az imádság tart össze. Vagyok aki vagyok!... Hamu alatt pislogó parázs, újraéledő erőtartalom, Lángot ígérő fénycsóvamag. Táltosok által rejtegetett varázs, Titokzatos hősi mágia. Magyar búzával szentelt ősi föld. Ki vagy? Bus életem felkiáltójel az Isten markában, Hol az A-B-C- sorsokat betűz... Ki vagy? A kiapadt Nagy-Sárrét bolygótüze vagyok, Ki hont-hagyón a világkörül csatázom. Vagyok... Álmodozó, sok gyermekes anyák “Egyszer volt hol nem volt”-ja “Hátha-hátha”. .. “Adja Isten”-es álma. Kit soha senki és semmi, bal-kézzel, kanosaiul vissza nem riasztott, Félre nem tolhatón, lóháton vágtatón, én nyertem a gáton. III. Bölcsőszagu szobában tanultam járni én, Hol az anyatej-illat, uj jövevények örömére, Életet táplálón, Évről-évre megújult.
