Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-1 -01 / 4. szám
10 TÁROGATÓ Hogy a családból “minden kéj s kin születik”, az csak leírása annak a fontosságnak, amelyet az emberi életben betölt. Bizonyos, hogy úgy az egyéni, mint a nemzeti életnek a családi élet az alapja. A család az, amely az ember ösztönösségét megnemesiti s mintegy magasabb sikra emeli: az erkölcsi elhatározások és feladatok síkjára. Nem pusztán szexuális élet a családi élet, hanem két összeillő embernek a fáradozása az összetartozásuk fenntartása és megszilárdítása érdekében s az az elhatározásuk, hogy ami jó és nemes bennük, azt nagy türelemmel, kitartással és fáradsággal az utódaiknak adják át, akikért dolgoznak, akikért áldozatokat hoznak s akiket tisztességesen felnevelnek. A családért fárad a férj és a feleség, de a család ad nekik megnyugvást és örömet is. A gyermekek fölnövekedése és igazi emberekké válása az első megnyugató tudat a házastársak számára, hogy az életük nem hiábavaló volt, mert a gyermekekbe belefektetett energia, áldozat azt jelenti, hogy a világ erkölcsi személyekkel gyarapszik, tehát maga a világ gyarapszik erkölcsiségben, másszóval: a világ erkölcsi értéktára gyarapodott. Nagy dolog a szép családi élet s nemcsak azokra nézve fontos, akik a maguk családi életét élik, hanem fontos a többi emberekre, a társadalomra és az egész nemzetre. Persze mint minden nagy dolognak, a családnak is megvannak a nehézségei, a tragédiái. Nehéz dolog a családot úgy fenntartani, hogy se a szülőkben, se a gyermekekben katasztrofális tragédiák elő ne forduljanak. Az elbukástól az tart vissza bennünket, hogy nem lépünk olyan útra, amelyen nagy a bukás veszedelme s ha rá kellett lépni, mert az életkörülményeink olyanok, hogy erre kényszerítenek bennünket, akkor valamibe megkapaszkodunk. Az egyetlen erős támaszték maga az Isten, másszóval: a családi életnek és a nevelésnek a sikere a vallástól függ. Ha úgy a férj, mint a feleség igazán hisz Istenben, akkor az Isten meg is óvja őket azoktól a veszedelmektől, amelyek szétválasztanák őket. Istenben kell hinni és nem helyezni a reményünket semmiféle földi orvosságba. A legtöbb családi élet azért bomlik szét, mert a tagjai másban hittek, mint Istenben. A férj például hisz az ambíciójában s azt hiszi, hogy annak az elérésében a felesége csak gátolja; igy elhanyagolja a feleségét, az elhanyagolja őt, mert igy diktálja a boszuálló igazságérzete. Ha a férfi az Istenben hinne, akkor tudná, hogy a feleségét semminek sem szabad feláldoznia s ez a tudat később olyan megnyugvást adna neki, amelyet hiába keres, ha az ambícióját el is érte; az asszony pedig ugyancsak az Istenben való hitével megtanulna tűrni, a boszuállásról lemondani s ez a türelme, ez a jósága-az Istenért vállalt türelme és jósága -visszatérítene hozzá a férjét is. Persze ez a pár megjegyzés csak a komolyan kötött házasságokra bir egyáltalán érvénnyel, mert ott, ahol a házasság csak lepel a szexuális élet befödésére és semmi egyéb, ott már kezdettől fogva nem volt igazi házasság. A társadalom s népek életében, de az egyén saját életében is, minden időben fontos szerepet játszott a tulajdon. Itt mindig az a hiba történt, hogy a tulajdont célnak tekintették eszköz helyett. A nagy társadalmi mozgalmak-ha nem is kizárólagosan, de legnagyobb részben-a tulajdon körül folytak le. Veszekedések, öldöklések, háborúk a “tulajdonnal” függtek össze. Hitler is Lebensraumról beszélt, nem mintha őszinte lett volna, hanem mert azt hitte, hogy ezzel legjobban indíthatja harcba a saját hóditó céljainak és más népek leigázásának az érdekében az elbolonditott németéit. A nagy szociális mozgalmak a tulajdon eszméjével függnek össze. A föld birni akarása, a földéhség Magyarországon egy egész faluból gyilkosokat csinált. A tulajdon, amely vagyont és gazdagságot jelent, áldoztatja fel sok emberrel az egész életét, sőt a becsületét és erkölcsiségét is. Még csak meg se kísérlem, hogy akár halvány képét is adjam a “tulajdon” szerepének az emberiség életében.
