Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-1 -01 / 4. szám
TÁROGATÓ 5 The Anemone of the higher altitudes.—Canadian National Parks. A. R. 1908. —Courtesy of The Art Gallery of Toronto. De ez a cikk nem állatok dohányzásával foglalkozik, hanem a szerkesztő pipálásával. Aki nem tudná, annak eláruljuk, hogy a szerkesztő nagy dohányos, annyira az, hogy az étkezése kivételével egész nap pipál, azaz kora reggeltől késő éjfélutánig. Ezért van még a Tárogatónak is pipafüst szaga s azért van az, hogy a szúnyogok az első kisérletük után undorral fordulnak el a nikotinos vérétől. Korán kezdte, mert csak 9 éves volt, mikor vagy neki volt néha egy krajcárja, vagy a barátjának s ők azt a krajcárt nem cukorra költötték, hanem vettek rajta két “Magyar” cigarettát. Sajnálatraméltó eset, hogy nemzetünk nagy nevét ilyen aljas termék jelölésére használták fel a nemzet vezérei, de tény. Mi azonban akkor még nem tudtuk, hogy a cigarettánk a legkomiszabb a világon, hanem vígan szittuk, mert ez férfias tekintélyt adott nekünk rövidnadrágosoknak s a füst látása bennünk is felébresztette azt a gyönyört, amelyet minden dohányos élvez fajra és nemre való tekintet nélkül. Vígan szittuk, de suttyomban, hogy a szüléink és tanitóink meg ne tudják. Vígan szittuk, de nem sokáig. Minden férfias cselekedet mögött ott leselkedik a gyáva lelkek irigysége, vagy a krajcárnélküli nincstelenk boszuja, amely nem szívelhette se a mi úri és egyszersmind hősies viselkedésünket, se kapitalista mivoltunkat. így történt aztán, hogy mikor vagy két hónapi időszak alatt közös erővel összesen 4 krajcárral hozzájárultunk nemzetünk vagyonának a növeléséhez és a hosszuszakállu sarki fűszeres, Schatteles Mór vegyeskereskedő ur leánya hozományának a kikerekitéséhez, az irigység vagy a boszu lesújtott ránk. Feladtak az osztályfőnökünknek.
