Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-1 -01 / 4. szám
6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKÓ, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2, Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Entered at Winnipeg Post Office as second class matter. Az osztályfőnökünk nyilván nem értette meg, hogy itt lelkünk férfiasságának a bimbózásáról volt szó, mert berendelt bennünket a szobájába, ahol nem ültetett le bennünket. Az ülőszerszámunkat nem kényelem, hanem virgács várta. Ráadásul még be is zárt bennünket s még hozzá vasárnap. Az istentisztelet után egy üres tanterembe terelt bennünket azzal a kijelentéssel, hogy estig nem mehetünk haza s ebédre ne is gondoljunk. Aztán magunkra hagyott bennünket s elment haza. Mi nagy komolyan leültünk az asztal mellé s busulásnak és hallgatásnak adtuk a fejünket. De nem sokáig. A busulásunk addig tartott, mig az osztályfőnök lépteinek a kopogása elhalt a folyosó rossz kövezetén. Erre mindketten felvidultunk s elhatároztuk, hogy játszani fogunk valamit. Hogy mit játszottunk, arra az én sajnálatraméltóan rövid emlékezőtehetségem már nem emlékszik, de valószinüleg nem lehettünk valami nagy csöndben, mert vagy egy félóra múlva bejött egy másik tanár, akinek a szobája börtönünk mellett volt s “takarodjatok ki disznó kölykek” felkiáltással haza zavart bennünket. Mia megszólítás felett férfias lélekkel napirendre térvén-engedelmeskedtünk s hazafelé baktattunk. Ez volt a dohányzásom első és tragikus állomása. A fennsőbb hatóságnak a személyi jogainkba való gyöngédtelen beavatkozása azt eredményezte, hogy a dohányzással egy darabig felhagytam. Egy darabig, azaz 12 esztendeig. Harmadéves egyetemi hallgató voltam már, mikor az az ötletem támadt, hogy jólesnék egy szivar. Jól esett s aznap elszittam hármat. Ez a szám idővel gyarapodott s volt idő, mikor napjában 18 szivart is elszittam, ami ma churchill-i rekordnak számítana. Ez a szivarozás egész a világháborúig folyt a sors minden zavaró beavatkozása nélkül. A háború nemcsak versailles-i békét eredményezett, hanem azt is, hogy nem volt mit színi. Nagy rábeszéléssel és megvesztegetéssel tudtam csak egy kis kapadohányt kapni. Megvallom: soha dohány nem esett olyan jól, mint a háborús kapadohány. Ami azt is jelentette, hogy-amint arra a gondolkodó olvasó magától is rájött-a pipázásra tértem át, amelyhez kevés kivétellel ma is hü vagyok. Kevés kivétellel, mert néha egy szivart elszívok, de cigarettát soha. Én, aki életemben sokezer szivart és sok száz font dohányt szélnek eresztettem, nem szittam el 10 cigarettát. Miért? A cigarettázás élményét a korai büntetés tiltott dologgá tette s bár most sok okot tudok felhozni a cigarettázás ellen, az igazi ok az, hogy tudattalanul ma is hatékony a lelkemben az a korán belémdiktált elv, hogy “cigarettázni nem szabad,” hogy “a cigarettázás árt az egészségnek,” hogy “a jó fiú nem cigarettázik.” Hát a “jó fiú” nem cigarettázik, de elszi vagy 20 pipa dohányt egy nap, amely “nem árt az egészségének.” De hiába, . .. igy van. Az osztályfőnökünk meg a szüléink elfelejtettek a szivarozás meg pipázás ellen prédikálni. Rabindranath Tagore meghalt 80 éves volt. Nevét az egész világon ismerték, de csak 1913 óta, mikor ezt az indiai költőt a költeményeiért a Nobel dijjal tüntették ki. Akkor egyszerre kezdték a költeményeit lefordítani s az olvasó világ csudálkozva ismert benne egy istenáldotta költőre, aki a költeményeiben a szépségnek eddig szokatlan formáit mutatta be. De nemcsak a költeményei és az írásai tették Tagore-t világhírűvé, hanem az iskolája is, amelynek Visra- Bharati volt a neve. Tagore gondolatvilágát a természeti és szellemi szépség és az igaznak és szépnek a szeretete foglalkoztatta. Irt egy könyvet a vallásról is: The Religion of Man, 1931, címmel. 1941. aug. 7.-én halt meg. A gépek kifejlődése máskép nem lett volna lehetséges, csak úgy, hogy embereket, munkásokat annyira elemberietlenitette a gyári munka, hogy minden tekintetben maguk is gépekké váltak-a gyári munkás-mint ilyen-nem emberi lény, hanem a profitcsinálás eszköze-, a munka gyári rendszere nem lett volna lehetséges, ha nem lett volna egy csomó férfi és nő, akiknek semmi egyéb megélhetésük nem volt, mint gyárakban bérért dolgozni. (Eric GUI). A Biblia minden nemzedéket megfiatalít; egy nép életrevalóságának és erejének a mértéke mindig a Bibliához való állásfoglalása lesz. — Goethe.
