Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-1 -01 / 4. szám
TÁROGATÓ 3 Corralhoriza innata virescens.—An exquisite orchid, and fungoid in its characterics. Banff National Park. A. R. 1908. —Courtesy of The Art Gallery of Toronto. nincs virág, legfeljebb egy pár bátortalan sereghajtó keresi fel őket. Fehér rezgő cseppekben kapaszkodik a rövid hidegzöld fűre, mintha csak pihenni akarna rajta:-a csöppek szétnéznek, meginognak és lecsurognak. Az eső a fákra is felakasztódik, egy embermagasságu temetőfalhoz verődik s azt feketére festi, hangtalanul beszivárog a sírokba, és még azt a lyukat is meg tudja találni, amely előtt nyáron szerelmétől tébolyodottan a tücsök énekelt. Mivel a világ az övé, még sok más dolog se állja az útját. Átpuhit egy madárfészket, amely régóta lakatlan, de még mindig szépen nyugszik egy galagonyabokor villás ágán és úgy néz ki, mintha nem tudná elhinni, hogy már semmire sem jó, betéved egy csigaházikóba, majd kifolyik belőle, ezer vékony vizfonálból összeszivárog a kocsi utón, amely nyáron az emberek cipőit és harisnyáit aranyos porréteggel födte be, és hálás minden helyért, amelyre leeshet. Utánarohan, mint a munkanélküli, aki valami üres helyről hallott. A nedves kocsiuton rajt van minden színe az alámerült viziállatnak, amelyet hidkarfáról őriznek a folyó mélyében. Kék, mint a frissen ölt hal üvegesedő szeme;, barnás-ibolya; pecsétviasz-vörös, és a fehéren csillogó keréknyomok vidám világos selyemszalagokként csikolják. Néha igazi pocsolya is akad; itt a viz vastagon, sárgán és átlátszatlanul áll a kerekded uttölcsérben, mint egy nagy zsirszem a halászlében, amelybe egy tinnhalat és egy kanál csirkezsirt belefőztek. Az eső elért egy aratógépet is, amit nem vittek haza, úgyhogy már rozsdásodni kezd, és ép oly kevéssé kíméli a második szénát, amelyet egy szorgalmas paraszt be akart vinni; a kazlak feketék, szelíd, tompa, szomorú
