Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1941-1 -01 / 4. szám

TÄROGATÖ HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA CS SZÓRAKOZTATÁS ÄRA SZERKESZTI: DR.CZAKO AMBRO Negyedik évfolyam. ★ 4. szám. * 1941. október VAGYON A BÉLYEGEKBEN (Ezt a cikket Emil Bruechig irta, a tekin­télyes new yorki bélyegkereskedő egy olyan folyóiratba, amelynek 2 és J4 millió olvasója van. Ezrével kapott rá válaszokat. A cikk olyan közérdekű, hogy érdemesnek találtuk a magyar olvasók részére lefordítani.) Az országúton hajtottam New Jerseyben (U.S.A.), mikor egy hirtelen ötletre megáll­tam egy öreg fehér fármház előtt s bekopog­tam. Egy asszony nyitott ajtót, akit vagy féltucat orgonasipok módjára nőtt gyerek kö­vetett. “Ma nincs szükségünk semmire”-mon­­dotta vidáman. “Én nem azért vagyok itt, hogy eladjak, hanem hogy vegyek,’’-válaszoltam. “Én bélyegkereskedő vagyok s ha Önöknek vannak régi leveleik, szeretném azokat látni.” Azt mondta, hogy vannak, ott fenn a pad­láson, de egész biztos abban, hogy semmit se érnek. De hogy lekötelezzen, felküldte a gyerekeket a padlásra, akik hamarosan ko­sárszámra hozták le a leveleket, amelyeket elém szórtak. Két kellemes órát töltöttem a levelek bön­­gézésével, mialatt a gyerekek tágranyilt szemmel bámultak. Mikor elvégeztem, 500 dollárt vettem elő bankjegyekben s átadtam az asszonynak. Az annyira meglepődött, hogy könnyekre fakadt. De én nem voltam meg­lepődve, mert gyakran láttam, hogy filatelikus arany volt az amerikai padlásokon. Az én üzletem az, hogy bélyegeket veszek és eladok. Az utolsó 20 esztendőben ott vol­tam a világ minden nagy bélyegárverésén és sok országot bejártam ezeknek az igéző és mesés kis papírdaraboknak a keresésében. De tudom, hogy a leggazdagabb bélyeg-vadász­­terület itt van az Egyesült Államokban (és Kanadában is. Szerk.) Sohasem szünök meg csodálkozni azon a nem sejtett gazdagságon, régi bélyegek formájában, amely az amerikai otthonokban hever, rendesen a padláson vagy a pincében, íróasztalokban, könyvállványokon, fém-kazettákban. Elképpesztő, hogy még mindig hány ameri­kai tekinti a régi leveleket és bélyegeket ér­téktelen szemétnek. Kilenc millió bélyeggyűj­tő van az Egyesült Államokban-kétszer annyi, mint 20 év előtt- s nagy bélyegforrások még mindig kihasználatlanul hevernek minden vá­rosban és faluban. Néhány hónappal ezelőtt egy ember Boston­ban egy öreg biblia lapjait forgatta, miközben 4 használatlan bélyegre bukkant, amelyeknek az értéke 1900 dollár volt. Baltimoreban egy öreg íróasztalban találtak egy James Buchan­an bélyeget, amely 10,000 dollárt jövedelme­zett és 1925-ben egy gyűjtő Maryland-ben, a kukoricásban emelt föl egy 1845-ös 5 centes “ideiglenest,” amely 1000 dollárnál többet ér. A levél, amelyre ez a bélyeg ragasztva volt, egy tűzről repült el, amelyet a fármer és fe­lesége régi levelekkel táplált. Hogy hány ezer dollárnyi bélyeg égett el, ki tudná azt meg­mondani? Egy büszke öreg úri nő jött minap az iro­dámba egy cipőskatulya elsárgult levéllel, amelyeket a férje irt hozzá, mikor fiatal ember volt. Tengerész volt s sok országból irta hoz­zá a leveleket. Egyik barátja mondta neki, hogy a bélyegek egyike 250 dollárt ért, de ő nem tudott rá visszaemlékezni, hogy melyik. “Lesz szives kikeresni a bélyeget,” mondta, “s ha megtalálta, ne merjen hevesebbet adni érte 250 dollárnál, mert nem engedem, hogy becsapjanak.” Gondosan megértékeltem a bélyegeket, de egyet se találtam, amely 250 dollárt ért volna. De többnek az értéke 1 és 100 dollár között volt, s igy Írtam neki egy csekket 8500 dol­lárról. Úgy meg volt lepődve, hogy azt hit­tem, elájul.

Next

/
Thumbnails
Contents