Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-1 -01 / 4. szám
TÄROGATÖ HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA CS SZÓRAKOZTATÁS ÄRA SZERKESZTI: DR.CZAKO AMBRO Negyedik évfolyam. ★ 4. szám. * 1941. október VAGYON A BÉLYEGEKBEN (Ezt a cikket Emil Bruechig irta, a tekintélyes new yorki bélyegkereskedő egy olyan folyóiratba, amelynek 2 és J4 millió olvasója van. Ezrével kapott rá válaszokat. A cikk olyan közérdekű, hogy érdemesnek találtuk a magyar olvasók részére lefordítani.) Az országúton hajtottam New Jerseyben (U.S.A.), mikor egy hirtelen ötletre megálltam egy öreg fehér fármház előtt s bekopogtam. Egy asszony nyitott ajtót, akit vagy féltucat orgonasipok módjára nőtt gyerek követett. “Ma nincs szükségünk semmire”-mondotta vidáman. “Én nem azért vagyok itt, hogy eladjak, hanem hogy vegyek,’’-válaszoltam. “Én bélyegkereskedő vagyok s ha Önöknek vannak régi leveleik, szeretném azokat látni.” Azt mondta, hogy vannak, ott fenn a padláson, de egész biztos abban, hogy semmit se érnek. De hogy lekötelezzen, felküldte a gyerekeket a padlásra, akik hamarosan kosárszámra hozták le a leveleket, amelyeket elém szórtak. Két kellemes órát töltöttem a levelek böngézésével, mialatt a gyerekek tágranyilt szemmel bámultak. Mikor elvégeztem, 500 dollárt vettem elő bankjegyekben s átadtam az asszonynak. Az annyira meglepődött, hogy könnyekre fakadt. De én nem voltam meglepődve, mert gyakran láttam, hogy filatelikus arany volt az amerikai padlásokon. Az én üzletem az, hogy bélyegeket veszek és eladok. Az utolsó 20 esztendőben ott voltam a világ minden nagy bélyegárverésén és sok országot bejártam ezeknek az igéző és mesés kis papírdaraboknak a keresésében. De tudom, hogy a leggazdagabb bélyeg-vadászterület itt van az Egyesült Államokban (és Kanadában is. Szerk.) Sohasem szünök meg csodálkozni azon a nem sejtett gazdagságon, régi bélyegek formájában, amely az amerikai otthonokban hever, rendesen a padláson vagy a pincében, íróasztalokban, könyvállványokon, fém-kazettákban. Elképpesztő, hogy még mindig hány amerikai tekinti a régi leveleket és bélyegeket értéktelen szemétnek. Kilenc millió bélyeggyűjtő van az Egyesült Államokban-kétszer annyi, mint 20 év előtt- s nagy bélyegforrások még mindig kihasználatlanul hevernek minden városban és faluban. Néhány hónappal ezelőtt egy ember Bostonban egy öreg biblia lapjait forgatta, miközben 4 használatlan bélyegre bukkant, amelyeknek az értéke 1900 dollár volt. Baltimoreban egy öreg íróasztalban találtak egy James Buchanan bélyeget, amely 10,000 dollárt jövedelmezett és 1925-ben egy gyűjtő Maryland-ben, a kukoricásban emelt föl egy 1845-ös 5 centes “ideiglenest,” amely 1000 dollárnál többet ér. A levél, amelyre ez a bélyeg ragasztva volt, egy tűzről repült el, amelyet a fármer és felesége régi levelekkel táplált. Hogy hány ezer dollárnyi bélyeg égett el, ki tudná azt megmondani? Egy büszke öreg úri nő jött minap az irodámba egy cipőskatulya elsárgult levéllel, amelyeket a férje irt hozzá, mikor fiatal ember volt. Tengerész volt s sok országból irta hozzá a leveleket. Egyik barátja mondta neki, hogy a bélyegek egyike 250 dollárt ért, de ő nem tudott rá visszaemlékezni, hogy melyik. “Lesz szives kikeresni a bélyeget,” mondta, “s ha megtalálta, ne merjen hevesebbet adni érte 250 dollárnál, mert nem engedem, hogy becsapjanak.” Gondosan megértékeltem a bélyegeket, de egyet se találtam, amely 250 dollárt ért volna. De többnek az értéke 1 és 100 dollár között volt, s igy Írtam neki egy csekket 8500 dollárról. Úgy meg volt lepődve, hogy azt hittem, elájul.
