Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-0 -01 / 3. szám
TÁROGATÓ JEGYZETEK AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁHOZ Irta: CZAKÓ AMBRÓ ( Folytatás ) III. A nő megjelenik (Második szín. Egész: “Uj szélroham... Lucifer kacag.) Uj gondolatokat vezet be Madách a nő jellemzésével. A nőnek nagyon megfelel a paradicsomi állapot: élni és élvezni lehet, gondoskodva van felőle s semmire sincs gondja. Csupán Istennek kell hálát adni, ennyi az egész-mondja Éva. Erre Ádám ezt a megjegyzést teszi: “A függés, látom, életelv neked.” Álljunk meg énnél a kifejezésnél egy pillanatra. Hogy a függés sokáig életelve volt a nőnek, az kétségtelen. De az is kétségtelen, hogy a nő ebből a függésből kifelé fejlődik. Nézzük csak az amerikai nőt! A nő itt igen sok esetben maga keresi meg a kenyerét s ezzel biztosítja a személye függetlenségét. Mikor férjhez megy, a külső munkájáról talán lemond, de mikor a házi munkát vállalja, tudja-és nagyon helyesen tudja-hogy az legalább annyit ér, mint a férje kenyérkereső munkája, A nő nem akar a férjétől függő biszonyban lenni s ez a törekvése a személyiségének pozitív értéket ad. Nem igaz, hogy a kenyérkereső nő kevesebb értékű, mint az, akinek ilyen munkát nem kell végezni, de egész bizonyos, hogy sokkal értékesebb az élete, mint azé a nőé, aki lustálkodva éli le az életét. A kenyérkereső nő elvileg nem áldoz fel semmit abból, ami a nőnek értéket ad s mikor a férje vagy családja fenntartásáért dolgozik, akkor egyenesen tiszta erkölcsi célért él. Az a régi gondolkozás, hogy “én eltartom az asszonyomat, de annak aztán úgy kell táncolnia, ahogy én fütyülök“-egyenesen erkölcstelen. A nő teljesen egyenjogú a férfival s nem szabad a férjétől függenie. Hanem igenis uky a férfinek, mint a nőnek egy harmadik valamitől kell függeniök: a közös boldogságuktól, a család boldogságától, a gyermekek jövőjétől és erkölcsi személyekké való nevelésétől. Ez a harmadik valami, amely valamiképen a férj és a feleség fölött van, de amelynek a gyümölcsében úgy a férfi, mint a nő egyformán részesül, az egyetlen, ami a férfi és nő viszonyának tartalmat és értéket adhat. A férfi és nő viszonyát egy pár olyan sorral világítja meg Madách, amelyek a férfi lélektanának az alapos ismeretére vallanak. Ezt mondja Ádám: “Mi a hang, hogyha nincs, ki értené? Mi a sugár, ha szin nem fogja fel? Mi volnék én, ha mint visszhang-s virágban, Benned szebb létre nem feselne létem, Melyben saját magam szerethetem?” Más szóval: a férfi mindig azt hiszi, hogy a nőben, akit feleségévé tett, önmagát szeretheti, azaz, amit szeretne magában: a jót, a szépet, a tökéleteset-azt a nőben találja meg. “Azt hiszem, hogy az én ideáljaim (az, amit szeretek) te benned vannak megvalósulva.” S mivel ez igy van, — mivel a férfi a nőben mindig jobbat, nemesebbet, tökéletesebbet lát, a férfi és nő együttes boldogságának a
