Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-07-01 / 1-2. szám
2 TÁROGATÓ PETER BRUEGHEL — Wedding Dance egészen átengedve magát a szörp és dal bájának. Figyeljük csak egy darabig. Talán tanai leszünk valami nem remélt hitványságnak és szükségnek. Mert sok szomjas teremtmény vándorol ide s tova, amelyek végül is felfedezik a cikáda magán forrását, amelyet a kérgen levő nedvesség árul el. Köréje gyülekeznek, kezdetben bizonyos önmegtartóztatással, megelégedve azzal, hogy felnyalják a kibuggyanó nedvet. Én láttam, mondja Faber, a kifúrt kérgen darazsakat, legyeket, fülbemászókat, lepkéket, rózsabogarakat és mindenekfölött hangyákat. A legkisebb rovar, hogy elérje a forrást, a cikáda hasa alá csúszik, amely kegyesen felemelkedik, hogy helyet engedjen a betolakodónak. A nagyobbak, türelmetlenül toporzékolva, gyorsan lenyelnek egy szájra való folyadékot, visszavonulnak, végigsétálnak a szomszédos ágakon s aztán visszatérnek, de most már vállalkozóbban. Az irigység nő bennük; az óvatosak is támadókká válnak és legszívesebben elhajtanák a forrástól azt, aki a forrást megnyitotta nekik. A banditáknak ebben a tömegében legtámadóbbak a hangyák. Láttam, amint szopták a cikáda állkapcsát, piszkálták a szárnyai végét, a hátára másztak és a csápjait csiklandozták. Az egyik annyira valmerővé vált, hogy a cikáda szipókáját megragadta és ki akarta huzni a fakéregből. így ezektől a törpéktől bosszantva, az óriás végül is elhagyja a forrását. Mikor elrepül, megvetése jeléül sárga folyadékot löttyent a kinzóira, de mit törődnek azzal a hangyák! Ők bírják most a forrást, amely persze hamar kimerül, amint a szivattyút kiemelik belőle. Kevés maradt hátra, de az a kevés édes. Most várhatnak egy másik italra, majd ha újra kínálkozik alkalom. A mese azt tartja, hogy a cikáda nyáron csak énekel, mig a hangya dolgozik. A valóság ennek épen a fordítottja: a szégyentelen koldus, aki nem irótózik vissza a lopástól se, a hangya; mig az énekes egyszersmind szorgalmas munkás is. Öt vagy hat vidám hét után az énekes a földre hull, az élet láza kimeritette. A nap összezsugoritja a testét, a járókelők rátaposnak. A bandita, amelymindig zsákmány után szalad, a hangya, felfedezi a maradványait. Felosztja a gazdag leletet, szétvágja, apró darabokra tördeli, hogy növelje velük élelmiszer raktárát. Nem ritka látvány a haldokló cikáda, amelynek a vonagló testét a hangyák már darabolják. A
