Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-07-01 / 1-2. szám
TARO CATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA ES SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DR.CZAKO AMBRO Negyedik évfolyam. ★ 1-2. szám. ★ 1941. julius-augusztus A szerkesztő üzenete A TÁROGATÓ ezzel a számával a negyedik ■évfolyamába lépett. A célkitűzése, tartalma semmitsem változott. Magyaroknak ir'juk a magyarság érdekében. Szétszórtan élünk szerte Kanadában, s bár a világ égése csak messziről hallatszik hozzánk, a tűz perzselését mi is érezzük s ez a tűz bennünket is kötelesség teljesítésre szólít. Hála Istennek, hogy az otthoni magyarság legnagyobb része érzésével összhangzásban mi is azok oldalán állunk, akik a népek szabadságáért, az erkölcsi elvek diadaláért küzdenek a rabszolgaságba hajtani akaró erkölcstelen és keresztény-ellenes diktátort önkényuralom ellen. Magyarok! A magyar ember nem bújik ki a kötelessége teljesítése alól. Tegyünk meg tehát mi is mindent, amit csak tehetünk, hogy a szabadság levegője legyen újra az éltető eleme úgy az egyéneknek, mint a népeknek. Aki katonai egyenruhában szolgálhatja a népek felszabadításának nagy feladatát, az öltse azt magára; dicsőbb külseje senkinek sincs ma, mint a katonának. Akinek az anyagi ereje megengedi, hogy a pénzével támogassa a diadal napjának mielőbbi elérkezését, az kölcsönözze azt oda Kanada kormányának. Aki municiógyárban dolgozik, az szolgálja a háború ügyét a lelkiismeretes és odaadó munkájával. Aki folytatja a megszokott, “békés” munkakörét, teljesítse ott a kötelességét a lehető legpontosabban, mert a fármer, gyármunkás, hivatalnok és egyéb alkalmazottak lelkiismeretes munkája ép úgy a diadal ügyét szolgálja, mint e fegyver használata. És álljon mindenki szivvel-lélekkel, egész személyi odaadásával a mi fegyvereink diadalának a szolgálatába s ne hallgasson a kutmérgezökre, kételkedőkre, pesszimistákra és a szabadság és keresztény erkölcs egyéb ellenségeire. A nácik által megnyomorgatott Magyarország ép úgy, mint Kanada, elvárják azt tőlünk, hogy a szabadság ügyét szolgáljuk a nácizmus banditáival szemben. A cikáda A cikáda nyarat, forró, napsütéses nyarat jelent, mert ez az “énekes” rovar bár fülsiketítőén muzsikál, mig a forró nap süt, azonnal elhallgat, amint az idő beborul és egy kissé hűvösre fordul. A régi athéniek kalickába zárták és élvezték az énekét. A cikádát, amely úgy néz ki, mint egy hatalmas légy, jól ismerjük, hála egy francia tudós kutatásainak. Jean Henry Fabre nevét mindenki ismeri, aki rovarokkal foglalkozik. Ő volt minden idők legérdemesebb rovar-kutatója. 1823-tól 1915-ig élt; tanár volt, de 1871-től kezdve teljesen visszavonult s kizárólag a rovaroknak élt. Könyvekkel nem sokat törődött, minden tudását a saját megfigyeléseire alapította. Tapasztalati tudása alapján ellensége volt a fejlődéselméletnek. Összegyűjtött müvei 10 kötetben jelentek meg. Itt csak egy részletét közöljük annak, amit a cikádával kapcsolatban irt. A cikáda és a hangya. “Júliusban a délután fojtó melegében, mikor a rovarok -— a szomjúságtól kínozva — ideoda vándorolnak és hiába próbálják a Szöuljukat enyhíteni a fonnyadt, kimerült virágokon, a cikáda enyhíti az általános szárazságot. Valami megfelelő fa vagy bokor ágán, anélkül hogy az énekét abbahagyná, átszurja a kemény kérget s szívja élvezettel, mozdulatlanul, mély gondolatokba merülve az érett nedvet,
