Tárogató, 1940-1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1940-11-01 / 5. szám

6 TÁROGATÓ J.. ............ .. ............. ............. . ...................... ........................ ............._........................ ....... 1_ JEGYZETEK • • • • A C vitamin Mikor Vasco de Gama, a portugál hajós, a Jóreménység foka körül hajózott, a 160 matrózából 100 meghalt sülyben (Scurvy, Skorbut). Mi a süly? Veszélyes betegség, amely­nek a tünetei gyöngeség, a végtagok megda­­gadása s mindenekfelett a véredények könnyű repedése, úgyhogy az egész testet vörös fol­tok boríthatják. Az Ízületek nagyon fájnak s a fogak kihullhatnak. Ha nem gyógyítják kellőkép, a betegség végzetessé válhat. A gyógyszerét több mint 300 éve ismerik. Már akkor tudták, hogy narancsot és citro­mot kell szedni ellene. A legtöbb állat nem kap sülyt, akármilyen rosszul táplálják is őket. Ők maguk létesítik a C vitamint, amint a süly ellenszerét neve­zik. De a majmoknak és tengeri malacok­nak épugy kell a C vitamin, mint az ember­nek. A C vitamin elkülönítése és tiszta formá­ban való előállítása magyar tudós, Dr. Szent­­györgyi professzor érdeme, akit ezért a Nobel díjjal is kitüntettek. Az emberi szervezet nagyon nélkülözi a C vitamint, azért vigyázzunk a táplálkozásunk­ra. Van belőle a krumpliban s pedig több, mint a kenyérben. A C vitamin legjobb for­rásai a narancs, citrom és grape fruit. Zöld főzelékek szintén jók (különösen a watercress, zsombor, vizi torma), de a káposzta vitamin tartalmának legnagyobb része elvész a főzés által, különösen ha szódát tesznek a vízbe. Mivel reuma, vérző iny és rossz fogak enyhe süly következményei lehetnek, ezek ellen is C vitamint kell szedni. (Haldane id. mü­véből.) Tarhonya, lebbencs es egyebek A Magyar Nemzetben jelent meg a követ­kező kis cikk, amely nem egészen igazságta­lan összehasonlitást tesz az amerikai és ma­gyar étkezés közt: 1873 április 18-án halt meg Liebig, a nagy német vegyész, a huskivonat feltaláló­ja. A konzervgyárak igen sokat köszönhet­nek neki. A konzervet azonban ő előtte jó­val felfedezték már primitivebb népek, igy az ősmagyarok is. Az ősmagyarok már Ázsiában porrá zúzták a napon szárított húst s később forró vizben kitűnő huskivonatot készítettek abból. Konzervnek nevezhetjük a pusztát já­ró, pásztorkodó magyarok ősi eledelét: a tar­honyát és lebbencset is. A tarhonyát eleinte tojás nélkül készítették s mert sokáig elállott, pusztán élő emberek vagy katonasághoz került ifják kedvelték is. Előbb sok évszázadokig egyedül ették zsírban pirítva, újabban lett le­vesben főzve vagy hús mellett — úri eledel. A tarhonya: perzsa szó, ott tárkhánénak hivják. Tehát ez is Ázsiából került a ván­dorló törzsekkel Európába. A lebbencs sok­kal újabb keletű. Régi könyvek, írások se­hol sem említik. Kedves, elhunyt költőnk, Szabolcska Mihály igy ir róla: — A lebbencs: tépett és megszáritott le­vestészta, bőséges szalonnazsirban megpirítva. Hámozott krumplit kell hozzá aprítani s az egészet vizben megfőzni. Meg kell adni savát­­borsát, meg kell gavallérosan paprikázni. Bizony jó ételek ezek. Kár, hogy kimen­nek a divatból. Az evés különben is nagy. átalakuláson megy keresztül. Az én gyer­mekkoromban nem igen ettük a főzeléket, csuzpajznak vagy vastag ételnek hívtuk s ha azt kérdezték, hogy melyik a legjobb hüvelyes vetemény, tréfásan azt feleltük, hogy a hurka, kolbász. Azóta azonban nálunk is lejjebb ad­tak a husevéssel s helyette több főzeléket, gyümölcsöt fogyasztanak. Divatba jöttek a konzervek s a vendéglői étkezés is. Ez a két “áldás” Amerika sikere. Ott lett a konzerv, a “bádog” fő konyhai szükséglet, annak nagy városaiban lunchöl a lakosság fele százaléka vendéglőkben, lunch-roomokban, ka­­fetériákban, Childs-ekben s más egyéb étel­gyárakban, konyhai nagyüzemekben. Ne iri­gyeljük őket sem a konzervekért, sem a seb­­tében-roptában, esetleg állva elhadart ebé­dek — illetve lunchölések — kétes örömeiért. Mégis csak különb az, ha az ember szép kényelmesen a maga asztalánál fogyasztja a maga ebédét. Egy jó bableves kolbásszal, disznókörömmel, egy jó krumplileves vagy tyúkhúsleves, nem is szólva a csigalevesről, csipetke vagy májgombóc-mellékletről, egy fi­nom malacpörkölt, esetleg töltöttkáposzta, tú­rós csusza, káposztás kocka s a piték, lepé­nyek, rétesek száz istenáldotta változata jobb annál, mint amit a szegény amerikaiak vág­tában kapkodnak be ebédidő tájban. S nincs a világnak az a konzerve, ami felérne egy jó serpenyős rostélyossál, fatányérossal, ropogés­­ra sült fiatal libával, friss hurka-kolbásszal,

Next

/
Thumbnails
Contents