Tárogató, 1940-1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1940-10-01 / 4. szám
TÁROGATÓ 7 TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKŐ, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2, Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Entered at Winnipeg Post Office as second class matter. Jüannal, akivel titokban találkozik. De a viszonynak látható nyomai vannak. A család becsületét meg kell menteni. Lehetetlen, mondják a szülők, hogy az ő lányuk ilyesmit tenne, egész bizonyos, hogy az ördög csábította el. A háznépek egy kis biztatásra hajlandók is ördögöt látni ott, ahol ördögnek nyoma sincs s nagyobb nyomaték kedvéért a papot is idézik. De a notórius csábitó nemi beteg volt s a bujakor megboszulja magát az ujszülöttön. “Hogy a család becsülete megmentessék,” a magzatot a bábák egyszerűen elégetik. Mendennek az ördög volt az oka s mindez csak az ő bűne volt. A nemes skót leányzó újra szabaddá vált s nyugodtan férjhez mehetett. Mi mosolygunk ennek a kornak (a 17. század eleje!) a hiszékenységén. De vájjon van-e jogunk mosolyogni? Nem épen olyan hiszékeny a mi korunk embere, mint a 17. századé volt? Vagy mit tartsunk azoknak a hiszékenységéről, akiket Hitler bolonditott el? ígért nekik jólétet s adott helyette háborút; a vörösek ellen uszitotta őket s ugyanazokkal a vörösökkel szövetkezett; százszor ellentmondott önmagának s a hívei mégis hisznek neki. Kik voltak éretlenebb fejű emberek, azok, akik boszorkányokban hittek vagy azok, akik Hitlernek hisznek?. .. De van itt egy másik történet is, amely azt mutatja, hogy már 300 évvel ezelőtt is voltak kritikus fők, amelyek nem dűltek be minden mende-mondának. A hitetlen doktor megtérése. Bartolomeo de Spina (ez is boszorkánytörténet iró volt) beszéli el a következőket: “Socino Benci mester, Ferrara hires orvosa, aki abban a városban a betegek városi orvosa volt, mondta, hogy mikor vagy három évvel ezelőtt vidéken járt a birtokai megszemlélésére, beszédbe elegyedett az ispánjával a boszorkányokról. A doktor azt mondta, hogy minden boszorkánytörténet tiszta őrültség, főleg az, hogy a testüket odaszállíthatják, ahová akarják. De az ispán (aki most is él, Tommasino Polastros-nak hívják és Mirandolából való, de most Claviga Malaguziban lakik) azt válaszolta, hogy egy másik paraszt a közelben állítja, hogy látott egy csomó férfit és asszonyt, akik éjjel táncoltak és gyönyöröknek adták át magukat. A doktor elcsudálkozott és arra kérte az ispánját, hogy teremtse elő azt a parasztot. Mikor az előkerült s megkérdezték ezek felől a dolgok felől, igy válaszolt: “Egyik éccaka hajnal előtt három órával keltem fel s az ökreimmel meg a szekeremmel a te ispánodhoz tartottam, hogy segítsek a munkában; mikor ahhoz a síksághoz értem, amely felé mutatok (mert közel volt), különböző helyeken nagy tüzeket láttam, mintha világításul szolgáltak volna s ezek közt a tüzek közt nagy tömeg férfit és nőt láttam, amint egymással kötözködtek vagy táncoltak. Mikor közelebb értem, több mint 6000 embert láttam a lángok világánál, terített asztalokat, amelyeknél némelyek ettek és ittak ;de többen különböző játékokban vettek részt, mig a legtöbbjük szemérmetlenül viselkedett úgy hogy beszélni se lehet róla. Láttam köztük olyanokat, akiket ismertem és szóltam is hozzájuk; de egy óra múlva jel hangzott, mire mindnyájan sietve elrohantak, mintha felhő szárnyán repültek volna el.” Mikor a doktor ezt a bizonyságot hallotta, megváltoztatta a véleményét s nemcsak lehetőnek tartotta azt, amit azelőtt őrültségnek tartott, hanem azt is hitte, hogy ilyen dolgok tényleg történnek.” Mi egyetértünk a doktorral. Mi is hisszük, hogy ilyen dolgok történtek és történnek. A régi és a mostani “boszorkány-ülések” közt csak az a különbség van, hogy mig akkor a szabadban gyűltek össze a dorbézolók, ma inkább az u. n. éjjeli mulatókat látogatják. De az okos doktor belátta, hogy mit tartott a naiv elme boszorkányülésnek s azt gondolta, hogy ha a boszorkányság ilyen tivornyázásokban áll, akkor az tényleg létezik. Aminthogy tényleg létezik, csak épen hogy nem boszorkányoknak nevezik már a híveit. A vándor a Pestissel találkozott, amely útban volt Bagdad jelé. “Hová mész?”-kérdezte. “Bagdadba.” “Mit akarsz ott csinálni?” “Ott meg jogok ölni 5000 embert.” Néhány nap múlva újra találkozott vele. “Hazudtál. Nem 5000-et öltél meg, hanem 50- 000-eL” “Tévedsz”-válaszolta a Pestis- “én csak 5000-et öltem meg; a többi a tőlem való félelmében halt meg.”
