Tárogató, 1940-1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1940-09-01 / 3. szám
TÁROGATÓ "V ■\ BÉLYEGEK Háború és bélyeggyüjtés Egy amerikai folyóiratban jelent meg a következő cikk, amelyet kivonatosan közlünk: “Az egész világ forradalmi változásokon megy keresztül. Az európai háború mind felbontja a régen bevált elméleteinket s bármi lesz is a vége, egy dologról biztosak lehetünk: a jövő világunk nagyon különböző lesz a múlttól. Egy elszegényedett és éhező Európa, adósságtól terhelve, teljesen uj gazdasági helyzetet fog teremteni, akár belépünk a háborúba, akár nem, hatalmasan érintenek majd bennünket ezek a változások és a bélyeggyüjtés, amely nagyon triviálisnak tűnhetik fel a világkatasztrófához mérten, fontos szerepet játszhatik azok életében, akik kitartanak mellette. A bélyegekért ma Európában magasabb árakat fizetnek, mint bármikor azelőtt. Ez áll főleg Németországra s nem nehéz kitalálni, hogy miért. Nincs más áru, amelynek nemzetközi piaca volna s amelyet olyan könnyen lehetne szállítani, mint bélyeget s mivel biztosnak látszik a pénz-infláció, javak konfiskálása és más drasztikus rendelkezés, a bélyeg lehet az egyetlen tulajdon, amelynek még megmaradhat az értéke. Az amerikaiak nem veszik ezeket a problémákat olyan komolyan, mint az európaiak. De nekünk is majdnem azonos problémáink lesznek s infláció és adózás nagyon ránehezedhetik a jövedelmünkre. Megbeszéltük ezt komoly bélyegkereskedőkkel s ismételten hallottuk ezt a kifejezést: “Bárcsak bélyegben tartottam volna minden pénzemet, ma gazdag ember volnék.” Legalább három jelentős bélyegkereskedőpanaszkodott, hogy a pénzét részvényekbe fektette s kivétel nélkül súlyos veszteséget szenvedett. Kettejük iparkodik eladni mindent s a még megmaradt pénzüket ismét bélyegekbe fektetik.” (Stamps) Ehhez a TÁROGATÓ csak azt a megjegyzést fűzi, hogy nem minden bélyeg jó befektetésre. A németek s olaszok nem sokat fognak érni, ha egyáltalán fognak érni valamit a sok utánnyomás miatt, de mindig, mindenütt s minden körülmények közt jók a kanadaiak, .newfoundlandiek és amerikaiak. Tessék megvenni befektetésre a Pan American jubileumára és a postabélyeg 100 éves évfordulójára kiadott bélyegeket. Ezeket meg lehet venni újonnan, használtan és első napos borítékokon. íme egy pár állam, amelyeknek a bélyegei kedveltek: Vegyük meg Lichtenstein, Luxembourg, Hollandia, Belgium, Svájc és Magyarország emlékhely egeit s azonfelül a kis bélyegiveket. Madách Imre: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA ( Folytatás ) ÁDÁM. El a zenével, tánccal, émelyit Ez örökös édesség tengere! Keserüet kívánna már szivem. Boromba ürmöt, és fulánkot a Piros ajakra, vészt fejem fölé. (A táncosok elmennek, jajgatás hallik kividről.) Mi jajszó ez, mely úgy velőbe hat? LUCIFER. Nehány őrültet most feszítenek fel: Testvériségről, jogrul álmodókat. CATULUS. Úgy kell nekik, miért nem ültek otthon, Élvezve és feledve a világot! Miért vitatták mások dolgait? LUCIFER. Koldus a dust testvéréül kivánja, Cseréld meg őket és ő von keresztre. CATULUS. Hagyd hát kacagnunk a nyomort, hatalmat, Dögvészt, mi a várost tizedeli, Az isteneknek minden végzetét. (Uj jajszó) ÁDÁM (magában.) Úgy érzem, mintha álomban feküdném, A rezge hangon messze múltba szállók, Hol nagy s nemes volt lelkem hivatása. Nem úgy mondád-e Julia? ÉVA. Igen! (Ezalatt besötétült. A csarnok előtt temetési menet vonul el tibiákkal, fáklyákkal és jajveszéklő nőkkel. Az egész társaság merev hallgatásba sülyed.) LUCIFER (jelkacagva). Mint látom, itt a jó kedv elborult. Bor nincs-e már, vagy elfogyott az éle, Hogy a savanyu ur is megsokalja? Talán bizony valaki fél közöttünk,
