Tárogató, 1940-1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1940-09-01 / 3. szám

TÁROGATÓ

Simons, Mark: My Lord I meet in Every London Lane and Street

Vagy épen megtért.

ÁDÁM (feléje sújtva poharát). Vessz, ha azt hiszed.

LUCIFER. No majd hívok uj vendéget közénk,

Talán megifjult kedv is tér be véle.

Hej! hozzátok be, szolgák, izibe,

Ki fáklya-fénnyel erre utazik.

Csak megkínáljuk egy pohár itallal.------(A halottat nyílt koporsóban behozzák s az asztalra helyezik. Kísérete a háttérben marad. Lucijer ráköszönt.)

Igyál pajtás, holnap nekem, ma néked! HIPPIA. Talán inkább csókot kívánsz? LUCIFER. Öleld meg.

És lopd ki szájából az odóulusht.

HIPPIA. Ha tégedet csókollak, őt miért ne?

(A halottat megcsókolja, Péter apostol a kíséret közül kilép.)

PÉTER APOSTOL. Megállj, a döghalált szívod magadba.

(Mindnyájan visszaborzadva, helyeiken fölemelkednek.)

PÉTER APOSTOL. Te nyomora faj, —* gyáva nemzedék,

Míg a szerencse mosolyog feletted,

Mint napsugárban a légy, szemtelen,

Istent, erényt gúnyolva taposó.

De hogyha a vész ajtódon kopog,

Ha Istennek hatalmas ujja érint,

Gyáván hunyász, rutul kétségb’ eső.

Nem érzed-é, hogy az ég büntetése Nehézkedik rád? Nézz csak, nézz körül,

A város pusztul, durva, idegen nép Tiporja el arany vetésidet,

Szétbomlik a rend, senki sem parancsol S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás Emelt fővel jár a békés lakok közt,

Utána a halvány gond, rémület S égből, földről se’ részvét, sem segély. Nem bírod, ugy-e, kéjek mámorával Elandalitni azt a szózatot,

Mely a kebelnek mélyét felveri S jobb cél felé hiába ösztönöz?

Kielégítést, ugy-e bár, nem érzesz,

Csak undort ébreszt szüdben a gyönyör S aggódva nézsz körül, ajkad rebeg:

Hiába mind, a régi istenekben Nincs már hited, kövekké dermedeztek.

MIND. A döghalál — rettentő — félre innen! (Az isten-szobrok szétporlanak.)