Tárogató, 1940-1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1940-09-01 / 3. szám

8

TÁROGATÓ

csakhamar napfényre került. A magyar békák nemcsak kuruttyoltak, hanem röhögtek is. Borzalmas hangokat hallattak, mintha csak a pokol szörnyetegei szabadultak volnak ki. A hímjeik basszus hangon fagótoztak; a nőstények pedig úgy hangzottak, mintha rekedt hangú kórus fiuk gyakoroltak volna minden harmónia nélkül.

Az első tavaszkor csak megjárta-az egész csak jó falusi tréfát jelentett. Végül is csak hatan voltak a békák. De a következő évre megszaporodtak. Százával tanyáztak a lápban s hallani lehetett őket már vagy tiz mérföldnyiről. Az alvás lehetetlenné vált a falubeliek számára. Percy szerzőtársának is volt villája a faluban, el kellett azt hagynia. Percy felesége hazament Londonba, mert az idegei felmondták a szolgálatot. A szolgák nem akartak tovább dolgozni s legalább egy kertésznek a gyereke előbb született meg a kelleténél.

A következő évben a békák fékentartása lehetetlenné vált. Ezrével voltak már a lápban. A láp éjjel boszorkány gyűléssé vált. Úgy hangzott, mintha nagy rakás kutya üvöltött volna egyszerre. A falubeliek lázongani kezdtek. Osztályharcot emlegettek. “Csak a gazdagok újabb trükkje ez a szegény ember

megalázásara ’’-mondták. V adász-társaságokat alakítottak s botokkal ostromolták meg a lápot. Sikerrel. Pont két békát ejtettek foglyul.

A londhoni sajtó tudomást szerzett ezekről az eseményekről. A BBC (az angol rádió, British Broadcasting Corporation) speciális mikrofonokkal vette fel a láp zenéjét s továbbította az egész Angliának. Percy egy reggel arra ébredt, hogy a magyar békái révén hiresebbé vált, mint a novellái és színdarabjai révén. Első oldalas hírességgé vált. A londoni napi lapok hozták az arcképét, amint féllábbal az íriszek között állt. A láp nemzeti tulajdonná vált, majd olyan jelentőssé, mint G. B. Shaw szakálla.

S aztán jött a mostani esztendő.

Percy és felesége kibékültek egymással. Valaki rájött arra, hogy a békák ehetők.

A békák Anglia háborús érhdekeit szolgálják.

S majd ha a háborúnak vége lesz, senkinek se lesz szive bántani a békákat, azokat a békákat, amelyek az éjjeli őröket szórakoztatták az énekükkel, mikor hosszú és unalmas virrasztásukat végezték. (New York Times, 1940 jul. 28.)

Rendle, Morgan: Tramps Heritage