Tárogató, 1940-1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1940-07-01 / 1-2. szám
Kanadai detektiv történet Nem messze Brantfordtól, délkelet Ontarioban, van a Blenheim láp. Ötven évvel ezelőtt kedvenc menedéke volt ez a hely a törvény megszegőinek. Két szegélyén vasúti sinek voltak s a közepén egy hatalmas lyuk, amelyet az ördög üregének neveztek. Egészségtelen hely volt, melyet a lakosok kerültek s igy nem csuda, hogy különböző mendemondák járták róla. A legközelebb eső telep a láp vidékén Princeton volt; favágók és famunkások lakták, akik nem könnyű életet éltek a hideggel, a természettel folytatott küzdelmükben. A tél 1889-90-ben különösen kemény volt, de nem a hideg miatt emlegették azóta. 1890 február 22-én történt, hogy princetoni favágók egy fiatal ember hullájára bukkantak a Blenheim lápban. Hogy a fiatal embert meggyilkolták, az első tekintetre is nyilvánvaló volt. A hasán feküdt s két golyó nyoma volt a tarkóján. A haja megpörkölődéséből az is bizonyosnak látszott, hogy közvetlen közelségből lőtték agyon. A holttestet Princetonba vitték és az esetet a rendőrség vette a kezébe. A vizsgálat szerint a fiatalember vagy 21 éves lehetett, angol szabású öltönye jómódot árult el. Irat nem volt nála, a szabó nevét kivágták az öltönyéből. Az eset kibogozásával Murray ontarioi detektív főfelügyelőt bízták meg. Murrayt különösen izgatta az a körülmény, hogy semmi olyasmi nem volt, ami valami nyomra vezethetett volna. Abból indult ki, hogy a gyilkosnak valami nyomot okvetlenül kellett hátrahagynia, mert valahol valamikor összeköttetésben kellett lennie az áldozatával. Először is megmagyarázta a bünhelyre tóduló amerikai és kanadai újságíróknak, hogy ez nem hirtelenében elkövetett rablótámadás volt, hanem a nyomok gondos eltüntetése arra vallott, hogy nagy alapossággal tervezték. Murray előtt bizonyosnak látszott, hogy a gyilkosnak ismernie kellett a Blenheim lápot s azért azt alapos vizsgálatnak vetette alá. Ennek az eredményeként az ördögüregbe vezető utón érdekes leletre bukkant. Ez egy borostyán és ezüst cigaretta szipka volt E.C.B. monogrammal. Vájjon a gyilkosé volt-e vagy az áldozatáé? Erre senki sem tudott válaszolni. Összeköttetésbe lépett a québeci és new yorki haióstársaságokkal és megpróbálta megtudni tőlük, hogy szerepelt-e olyan utas neve a jegyzékükön, akinek a kezdőbetűi F.C.B. lettek volna. Az újságok egyidejűleg részletes leírást közöltek a meggyilkolt emberről. ‘ A vizsgálatainak a harmadik napján Murray látogatókat kapott: egy idegen ember kereste fel a feltűnően csinos fiatal felesége kíséretében. A látogató azt mondta, hogy a. neve John R. Birchall, angol, mostanában jött Angliából s a hajón sokat volt együtt egy fiatalemberrel, aki az újságok leírása szerint azonosnak látszik azzal, akit a Blenheim lápban gyilkoltak meg. Mr. Birchall azt is közölte, hogy Buffaloban lakik s mivel van egjr J i
