Tárogató, 1940-1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1940-07-01 / 1-2. szám

Reviczky Gyula: Imakönyvem

Aranykötésü imakönyvet Hagyott rám örökül anyám,

Kis Jézus ingben, glóriában Van a könyv első oldalán.

Sok év előtt egyik sarokba Beírta jó anyám nevét,

Lehajtom a betűkre főmet,

Hogy fölidézzem szellemét.

Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer Fehér ruhában láttam őt.

Tavasz volt ép, a kedves ákác Virágozott a ház előtt.

A lemenő nap fénysugára Reszketett ajkán, zárt szemén.

Apám ott állt a ravatalnál És velem együtt sirt szegény.

Hegy elmosódtak a betűk! Mily Sárgák s kopottak e lapok.

Rég volt, midőn ez imakönyvből Még az anyám imádkozott.

Kék selyemszállal összekötve Van itt hajambul egy kevés.

Aranyos fürteimhez akkor Nem illet még a szenvedés.

írott imádság töredéke Mellett van az anyám haja,

Emitt egy szentnek vézna képe S egy régi, halvány Mária. Elnézem... Épen igy viselt meg A sors azóta engemet Sokszor szeretnék sirni, hogyha Nem szégyelném a könnyeket.

Az Ur imádságát ütöm fel (Kisérőm a nehéz utón)

S vigasztalást vegyit a kínhoz A te imád, óh Jézusom.

Imádság kell a szenvedőnek,

Akit a sors árván hagyott. Úristen, én nem zúgolódom: Legyen a te akaratod.

Föl nem panaszlom a világnak, Csak szellemednek, jó anyám, Milyen kopár volt ifjúságom,

S hogy mennyi bánat szállt reám. Tűrtem, reméltem, megalázva Idegenek közt éltem én;

De ezt a régi imakönyvet S emléked szentül őrizém.

A szerkesztő üzenete

Kérem az olvasóimat, hogy a címük változásáról azonnal értesitsenek. — Ha a TÁROGATÓ valami oknál fogva nem érkezik meg a szokott időben, tessék engem értesíteni és én pótolom a hiányzó számot. — Aki a TÄROGATÓra előfizet s annak előfizetőket szerez, az a magyarság kulturális fejlődését szolgálja.