Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1939-11-01 / 5. szám
TÁROGATÓ 9 Madách Imre: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA 4------------—----------------------------------------------------------------------------------------—------<®> (Folytatás ) ÁDAM. Ah, úgy te gyönge szellem vagy igen, Ha e láthatlan pókháló, e semmi, Mit százezer lény észre sem vészén S hálója közt szabadság érzetével Fickándozik, mit csak nehány ki-vált Magasb szellem sejt, még dacol veled. LUCIFER. S csak is ez az, mi vélem bir dacolni. Mert szellem, mint én. Vagy tán azt hiszed, Hogy, mert elrejtve munkál s zajtalan, Nem is erős? — Ne hidd, homályban ül, Mi egy világot rendit és teremt, Mert látásától megszédülne a fej. Csak ember müve csillog és zörög, Melynek határa egy arasznyi lét. ÁDÁM. Hagyd megtekintnem hát e működést, •— Egy percre csak, keblem, tudod, erős — Mely rám befolyhat, aki enmagamban Olyan különvált és egész vagyok. LUCIFER. “Vagyok” — bolond szól Voltál és leszesz. Örök levés s enyészet minden élet. De nézz körül és láss szellem-szemekkel. — 32 és 16 fillér Bethlen Gábor (1580—1629) lóháton; 40 és 20 fillér Lórántfy Zsuzsanna (1600—1660). Oktober vége felé egy kis bélyegiv is megjelenik 100 ezer példányban. Igen jó érték Paraguay 500 pesos béke bélyege. A színe fekete, a felírása: Egy tisztességes béke többet ér, mint sok katonai győzelem. Az U.S.A. kiadott egy 3 centes emlékbélyeget, amely az első amerikai nyomdai gépet ábrázolja. Az amerikai nyomba 300 éves. De a legelső nyomda a világnak ezen a felén Mexikóban volt s ezt is megörökítették bélyegekkel. Összesen 6 bélyeg jelent meg. Guatemala 5 szép bélyeget bocsátott ki, az egyiken a “fehér apáca” nevű szép kosbor (orchid) van. New Zealand évi egészségügyi bélyegei megjelentek. Ezek rendszerint keresettek. penny és 1 penny a névértékűk, 100% felárral. Szlovákia 2 koronás bélyegén szövő lány van. Brazília 2 uj bélyege közül az egyik a 3. Eucharistikus Kongresszus emlékére bocsáttatott ki. Jugoszlávia 4 bélyeget adott ki az autóversenye emlékére. ÁDÁM. (Amit a következőkben mond, mind láthatóvá is lesz.) Mi áradat buzog fel igy körülem, Magasba törve szakadatlanul, Hol kétfelé vál s a földsarkokig Vihar gyanánt rohan. LUCIFER. Az a melegség, Mely életet visz a jegek honába. ÁDÁM. Hát e két lángfolyam, mely zúgva fut Mellettem el, hogy, félek, elsodor És mégis érzem éltető hatását: Mi az, mi az? elkábulok belé. LUCIFER. Ez a delej. ÁDÁM. Alattam ing a föld. Amit szilárdnak és alaktalannak Tartottam eddig, forrongó anyag lön, Ellenállhatlan, mely alak után tör, Életre küzd. Amarra mint jegec, Emerre mint rügy. Oh, e zűr között Hová lesz énem zárt egyénisége, Mivé leszesz, testem, melyben szilárd Eszköz gyanánt oly dőrém megbizám Nagy terveimben és nagy vágyimban? Te elkényeztetett gyermek, ki bajt S gyönyört szerzesz számomra egyiránt, Nehány marok porrá sülyedsz-e csak Mig többi lényed viz és tünde lég, Mely még imént piroslott és örült S legott voltammal a felhőbe gőzölt? Minden szavam, agj^amban minden eszme Lényemnek egy-egy részét költi el; Elégek! —- és a vészhozó tüzet Talán rejtélyes szellem szitogatja, Hogy melegedjék hamvadásomon. El e látással, mert megőrülök. Ily harcban állni száz elem között Az elhagyottság kínos érzetével, Mi szörnyű, szörnyű! — Oh, miért lökém el Magamtól azt a gondviseletet, Mit ösztönöm sejtett, de nem becsült, S tudásom óhajt, óh! de hasztalan! ÉVA. Ugy-é, ugy-é, hasonlót érzek én is. Ha majd te harcolsz a fenevadakkal, Vagy én lankadva kertünk ápolom, Körültekintek a széles világon, És égen, földön nem lesz egy rokon, Nem egy barát, ki biztasson vagy óvjon. Nem igy volt ám ez egykor, szebb időben. LUCIFER (gúnyosan). Hiszen, ha oly kicsinyes lelketek, Hogy fáztok ápoló gond s kéz nélkül, S alárendeltség oly szükségetek:
