Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1939-11-01 / 5. szám
TÁROGATÓ 3 valói, nem maradt meg a hivatalában, hanem katonának jelentkezett. Mint ilyen felvitte az őrmesterségig. Verdun-nél súlyos lábsebet kapott, amely egész életére megbénította. Az ő agyában született meg az erődítmények terve, amelyeket 1929-ben meg is kezdtek építeni. Sok pénzt fektettek beléjük, — némelyek szerint 500 millió dollárt —, de a franciák most nem bánják. Annyira nem, hogy a hálájuk nemzeti hőst csinált a 7 év előtt elhunyt Maginot-ból. Maginot nagy katonai tervező — ész volt, de egyszersmind nagy Ínyenc is. Mindenki tudta róla, hogy rajong az osztrigáért. Az a nagy tál osztriga, amelynek egyik étkezése alkalmával 1932-ben becsülettel megfelelt, romlottakat is tartalmazott. A népszerű Maginot tífuszt kapott, amely sírba vitte. Stalin, a dollárhamisitó A The Saturday Evening Post 1939. szept. 30.-i számában feltűnést keltő cikk jelent meg “Mikor Stalin dollárokat hamisított” címmel. A cikket még kivonatban sem közölhetjük le, azt egyszerűen el kell olvasni. A szerzője W. G. Krivitsky, a vörös hadsereg volt generálisa, aki már előzőleg is több szenzációs cikkben leplezte le Stalint s annak a korlátoltságig menő primitiv észjárását. Hogy mennyire “hazataláltak” ezek a cikkek, mutatja az a körülmény, hogy Stalin egyik bizalmasát, Tairovot, akit az “érdemeiért” Stalin a legnagyobb kitüntetéssel, a Lenin renddel ékesitett fel, de akinek egyáltalán nem dicsőséges szereplését Krivitsky leleplezte, e cikkek megjelenése óta nemcsak minden kitüntetésétől és rangjától fosztottak meg, hanem börtönbe is vetettek. A cikk rövid tartalma az, hogy 1928-32- ben, mikor Oroszország az első u.n. “ötéves tervbe” fogott, külföldi vásárlásokra nagyon nélkülözte a jó külföldi pénzt. Honnan vegye a külföldi valutát? Ezt a nehézséget Stalin egy egverekesen egyszerű és gyerekesen ostoba tervvel vélte megoldani: rendeletét adott ki amerikai 100 dolláros bankjegyek hamisitására. A hamisítvány — amint az események később mutatták — kitünően sikerült, ami azt bizonyítja, hogy a moszkvai nyomdászoknak különb tudásuk volt a gazdájokénál. Összesen 10 millió dollárnyi értékben állították elő a hamisítványokat. A “Pénz” megvolt, csak el kellett helyezni. Ebből a célból megvették a berlini Sass és Martini bankot, egyenesen azzal a céllal, hogy az adjon túl rajtuk. De a csalás kisült, a bank megbukott. A pénz később is felmerült itt is, ott is. Amerikában Dr. Valentine Gregory Burtan, kommunista orvos, próbálta meg beváltani őket gangsterek segítségével s ezért a jeles cselekedetéért 15 évi fegyházat kapott. A védelmét a szovjet pénzelte. A botrányba több ember neve bele volt keverve, többek közt Tairové, akit Stalin ez év júliusában “liquidált” és Earl Browderé, az amerikai kommunista párt vezetőjéé. Stalinnak a diktátoroskodása, a sok ravaszsága, minden ellenkező véleményt vérbefojtó kegyetlensége, az uralma érdekében a halálos ellenségeivel való ölelkezése méltóképen egészült ki ezzel az újabb leleplezéssel. Stalin közönséges pénzhamisító. Nem érzi — e mindenki annak a szükségességét, hogy ettől a Hitler — Stalin féle bandától a világot végre egyszersmindenkorra meg kell szabadítani? Magyar vélemény a nyugati háborúról A Magyar Nemzet szept. 10.-i számában Parragi György megfontolásra méltó cikket irt arról, hogy miért olyan lassú minden mozdulat a nyugati fronton, ott, ahol a francia — angol hadsereg áll szemben a német hadsereggel. A cikkéből közöljük a következő részletet: “A franciák nem akarnak beleesni Jojjrenak (és egyes osztrák-magyar hadvezéreknek is) abba a hibájába, hogy a háború első heteiben nekidobta a francia hadsereg színe-virágát a német gépfegyverek tüzének, úgyhogy a legjobb francia állomány pár hét alatt 300,- 000 halottat vesztett, akik a Marseillaise-t énekelve, piros nadrágban, kék zubbonyban, szuronytszegezve rohamozták meg a masszívan kiépített német állásokat és ezzel tábornokaik a biztos halál torkába rohamoztatták őket. Az ilyen satanovi Froreich-féle halálgaloppok kora a nyugati fronton jelárt. (Keleten a lengyel lovasdandárok viszont annál inkább belementek ilyen hősien halálraszánt rohamokba.) A francia hadvezetőségnek mindenekfölött szem előtt kell tartania ennek az uj háborúnak legfőbb szabályát: kimélni kell az embert. Mert a másik fronton ember bőségesen van, viszont a megritkult lakosságú Franciaországnak nem szabad fölöslegesen hullatnia a saját vérét. A háború előreláthatólag hosszú lesz és úgy Franciaországnak, mint Angliának létérdeke, hogy ez az uj háború elsősorban anyagháboru legyen és ne várháború. Mert anyag — nyersanyagot értve ezalatt: olajat, municiót, harcigépeket — a nyugati hatalmaknál van bőven, vér azonban csak korlátozott mértékben. A franciák előtt ebben az uj háborúban nem lehet mértékadó l