Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1939-07-01 / 1-2. szám
4 tárogató le. Jól végezvén a dolgukat, mosolyogtak s a következő pillanatban a villamossal már robogtak is vissza oda, ahonnan jöttek. .. Okos kutyákról folyt a beszélgetés. “Az én kutyám a legjobb a világon”-mondta Brown. “Aznap mikor megkaptam, a feleségem és én elmentünk hazulról. Mikor visszajöttünk, a kutya a díványon hevert, amiért megróttam. A következő alkalommal a földön feküdt, de mivel a díványon még meleg volt a helye, újra megróttam.” “Az bizonyára kigyógyitotta?” “Nem egészen”, -mondta Brown. A következő alkalommal a dívány mellett találtam, amint azt fújta, hogy kihűljön.” Mikor egy virginiai halász rázós autózása után odaért a folyójához, azt találta, hogy a csalétket tartalmazó doboza kiesett az autójából. Lefelé nézve, egy kígyóra esett a tekintete, amelynek béka volt a szájában. Egy villaformáju ággal megfogta a kígyó fejét s kiemelte a békát a szájából. De a hüllő olyan szomorúan nézett rá az eledelének az elvesztése miatt, hogy megszánte és egy kis pálinkával kárpótolta. Erra a kígyó felvidult s elsiklott. Miután vagy 15 percig halászott, az emberünk figyelmét — amint ő elbeszélte — egy a lábszárát érő szűnni nem akaró gyengéd veregetés vonta magára. Mikor odapislantott, hát ime ott volt ugyanaz a vizi sikló. A sikló felnézett a halászra s egy békát tartott a szájában. Szakértő tanács. “Nem lehet a betörőt úgy elbolonditani, hogy égve hagyják a lámpát a földszinti előcsarnokban, mikor a ház lakói kinn töltik az estét” — mondta egy hivatásos betörő. “Több módon is ellenőrizhetjük ezt — becsengetünk, mintha kérni akarnánk valamit, betelefonálunk stb. Legjobb a lámpát a fürdőszobában és az emeleti hálószobában égve hagyni leeresztett függönyökkel úgy, hogy csak egy kis világosság szűrődjék ki. Könnyű a fürdőszobát meglátni minden házban s ha ott világosság van — hát akkor egyszerűen nem kisérletezünk.” A nyár vadvirágai. A hőség nagy; menekülünk a szabadba, ahol a füvön végignyulva élvezzük az ég kékségét, amelyet csak itt-ott szakit meg a nyári felhők egy — egy szigete; hallgatjuk a cikádát, nem is egyet, hanem egyszerre vagy egy tucatot, a tücsköket, a meleg évszak fáradhatatlan muzsikusait s élvezzük a vadvirágok illatát, amelyek mérhetetlen gazdagságban borítják a rétet dongókkal, bogarakkal és pillangókkal benépesítve. A természet pazar bőkezűséggel szórta tele színes kincseivel a birodalmát olyannyira, hogy a szem alig tud betelni azzal a sok szépséggel, amely minden irányból köszönti. A vadvirágok közt sok a régi ismerős; otthon is bőven volt a gyujtoványjü (Linaria vulgaris, Toadflax), csak úgy sárgállott tőle a rét; az ezüstös levelű s ugyancsak sárga virágú liba pimpó (Potentilla anserina, Silverweed), amelyhez Magyarországon még vegy 40 különböző pimpó járult, de hiányzott a Kanadában bőségesen található bokros pimpó (Potentilla fructicosa, Shrubby Cinquefoil); otthon is közönséges mindenütt az ökörfarkkóró (Verbascum, Mullein) s épen 19 fajtája ismeretes, amelyek közt legszebb a kiváló ökörfarkkóró (Verbascum speciosum). Ennek a magvát elültettük Torontóban a Centre Island-en s most ott büszkélkedik vagy két méter magasságra nőve s virágok százával borítva. Otthon is volt bőven a borzaslevelü csutkakup-ból (Rudbeckia hirta, Black-eyed Susan), amelyet mindenki letép, mert olyan szépet mutat a csokrokban; az orbáncfűből (Hypericum perforatum, St. John’s Wort), vadmurokból (Daucus carota, Wild Carrot), szappanjüből (Saponaria, Soapwort). Otthon is virított az ebszőllő csucsor (Solanum dulcamara, Nightshade) s otthon is kékké varázsolt nagy területeket a terjőke kigyószisz (Echium vulgare, Viper’s Bugloss). Ugyan ki tudná felsorolni még a legközönségesebb vadvirágokat is, mikor olyan mérhetetlen sok fajta van belőlük? Itt csak egy-két olyan virágra akarjuk az olvasók figyelmét felhívni, amelyek otthon nincsenek meg s ha véletlenül fel is találhatók, a kertekből szabadultak ki. Két olyan vadvirága van Kanadának, amelyek mindegyike nagyon szép s olyan bőségben található, hogy az emberek dudvának tekintik. Az egyik főleg júliusban virágzik, a Milkweed (selymes krépin, Asclepias syriaca), a másik augusztusban, a Goldenrod (Solidago, Áron aranyvesszeje). A selymes krépin és hűséges látogatója, egy Európában ismeretlen vörös cincér, mindenütt fellelhető. Televan ernyős virágokkal, amelyeknek szürkés — vöröses — ibolyás szinük van, finom illatuk, amelyet nagyon szeretnek Kanada nagyon szép és nagyon közönséges Monarch nevű pillangói. A Milkweed vagy egy
