Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1939-10-01 / 4. szám

4

TÁROGATÓ

rendőrség száma 760-ról 18000-re emelkedett

1939 április 15: Roosevelt Németországot és Itáliát kéri, hogy hagyjanak fel a támadásaikkal.

1939 április 28: Hitler azt válaszolja, hogy “nem” s egyszersmind széttépi a lengyel és az angol szerződéseket.

1939 május 22: Hitler 10 évi katonai szerződést köt Olaszországgal.

1939 aug. 19: Németország kereskedelmi szerződést köt Oroszországgal.

1939 aug. 23: Ribbentrop Moszkvában katonai szerződést köt Oroszországgal.

1939 szept. 1: Németország megtámadja Lengyelországot.

Giovanni Papini: Félix barátom

Évekkel ezelőtt ismertem egy boldog embert, aki még mindig él és még mindig boldog. Ennyire ritka emberpéldányról lévén szó, az jutott eszembe, hogy néhány vonással megfestem az arcképét; emlékül a gondtalanabb jövő nemzedékének és vigasztalásul annak a sok-sok embernek, akik élnek és boldogtalannak tartják magukat.

Nem akarom azonban mégsem pellengérre állítani barátom rejtett boldogságát azáltal, hogy felfedem a nevét és éppen ezért — hogy az igazságot és a kitalálást összeházasítsam — “Félixnek” fogom nevezni.

Hogy a boldogság feltételei körül keringő ostoba bölcselkedés közhelyeit eltávolitsam, sietek rögtön kijenleni, hogy barátom sem nem fiatal, sem nem szép, sem nem gazdag, sem nem hires, sőt még csak nem is filozófus. Ha látnák, senki sem gondolná, hogy ő a világ legérdekesebb egyéniségeinek egyike.

Közelebb van a 70-hez, mint a 60-hoz. Alacsony termetű, mint egy elsőáldozásra menő

ifjú. Minden reggel egy hivatal börtönébe temetkezik bele, hogy megkeresse a maga és övéi számára a mindennapi kenyeret; csak a gyár tuladonosai és lakóházának lakói ismerik, azok is rosszul; nem érdekli a stoikus bölcseség és nem tudja elhinni Hegellel, hogy a valóság képzelet. És mégis minden látszat ellenére Félix a legszerencsésebb és legelégedettebb teremtmény, akit csak ismerek.

Nem filozófus, de megvan benne a régi idők keresztényeinek érintetlen hite. Nem gazdag, de mégis tulajdona egy poéta minden gazdagsága, ■— kivéve a versírás bűnét — úgyhogy a világ minden értéke a látás és hódítás jogán övé. Nem szép, de magán hordja a léleknek azt a kitörölhetetlen báját, amely az önkénytelen örömből, a természetes jóságból és a hálás megelégedésből ered. Nincs hirneve, sőt a legismeretlenebb valaki, de mindenki, aki hozzá közeledik, még véletlenül is boldog, hogy láthatja és jót akarnak neki, mintha éreznék, hogy nincs benne sem a gőg, sem pedig az irigység mérge. Nem fiatal már, de a gyermek könnyed, finom és fáradhatatlan kíváncsisága egyesül benne az öregek bölcseségével, higgadtságával és megbékélésével.

De hogyan éreztessem és értessem meg Félix barátom boldogságának titkát? Az irók a szerencsétlenséget eddig mindig a szerencsétlenek sorsának méltatásában fejezték ki. így történt ez mindegyikkel, a vak Homérosztól az utolsó novellistáig. • Bemutatni egy embert az öröm teljességében vagy a boldogság békés nyugalmában, mindig nehéz feladatnak látszott; hogy azután a minták ritkasága vagy pedig az elbeszélő erény hiánya miatt, nem tudnám megmondani.

Látni kellene Félixet és hallani, amikor be