Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1939-10-01 / 4. szám
Veszprém. A VILÁG FOLYÁSA 1 Háború Az emberiség legnagyobb átka, az életnek és a kultúrának a megsemmisítője, a háború kitört Európában s csak a jó Isten tudja, hogy mikor ér véget s hogy nem növi — e ki magát ez is világháborúvá. Nem jött váratlanul, mert az az “állambölcselet,” amelyet Hitler és elvtársai hirdettek és gyakoroltak a hatalomra jutásuk óta s amely az egyént minden tekintetben, testileg és lelkileg egyaránt, áldozatul dobta oda egy államgépezetnek; s amely mindenkit, németet és nem — németet erőszakkal kényszeritett arra, hogy a szobafestő hóbortjait szolgálja: okvetlenül háborúra kellett, hogy vezessen. Egy bizonyos: a háborút egy nép sem akarta. Nem akarták a lengyelek, akikkel Hitler 1934 — ben “barátsági” szerződést kötött, de azt persze — akárcsak a többi szerződését — meg nem tartotta; nem akarták az angolok, a franciák, s nem akarta senki más, mint Hitler és náci elvtársai, akik mindenáron csak letiporni és idegen népeket rabszolgaságba dönteni akartak. Mint kétségtelen tényt szögezzük le: ezért a háborúért a felelősség egyesegyediil Hitlert és a német náci vezéreket terheli. A háború ránkszakadt s nincs más választásunk, mint becsülettel végigvívni a végső diadalig, amely kétségtelenül az angol — francia — lengyel oldalon lesz. Előzmények. 1939 augusztus 22.-én Chamberlain, az angol miniszterelnök, világosan megmondta Hitlernek, hogy ha megtámadja Lengyelországot, Anglia Lengyelország segítségére fog menni s kérte Hitlert, hogy a fennálló nehézségeket békésen intézzék el. Hitler azonban szabad kezet követelt Lengyelországban. További jegyzékváltások voltak, de nem jobb eredménnyel. Aug. 29.-én, kedden, Hitler azt követelte, hogy a lengyel követ látogassa meg,, nyilván, hogy megijeszthesse, amint annak, idején megijesztette az osztrák kancellárt és a csehszlovák elnököt. Anglia ismét békét akart, de a németek nem válaszoltak. Aug. 29.-én Ribbentr'opp külügyminiszter felolvasta az angol követ előtt a 16 pontban leszögezett német követelményeket s egyszersmind kijelentette, hogy most már késő. A lengyel követ megpróbált összeköttetést találni a német külügyminiszterrel, de nem sikerült neki. Hitler mérgében — azért, hogy az akaratát nem sikerült Lengyelországra ráoktrojálnia — erőszakhoz fordult és megtámadta Lengyelországot. A helyzet az, hogy Anglia és Franciaország' vállvetve harcolnak Lengyelország mellett, mert Lengyelország ügye a világ minden tisztességes emberének az ügye. Arról van szó* hogy a másokat letiporni akaró hatalmi őrülséget megszüntessük; hogy a vallást—s nemcsak a zsidó, hanem a keresztény vallást is — elnyomni akaró fenevadakat megfékezzük s a szószegés, becstelenség, hazudozás helyét az: erkölcsi elveknek a megbecsülése foglalja el újra. Magyar vonatkozások Nekünk magyaroknak különösen fáj Lengyelország sorsa; Lengyelországgal a történelem folyamán sokszor össze voltunk kapcsolódva s a lengyel -— magyar barátság őszinte volt. Magyarország kijelentette a semlegességét_ Mi őszintén reméljük, hogy semleges is tud maradni s ha a háború folyamán kénytelenlesz is Németországot táplálni, a német nácik bukása után lerázhatja magáról a német jármot. Nekünk rendkívül fontos Anglia és Franciaország győzelme, mert ez a győzelem lesz egyszersmind a történelmi Magyarország; győzelme azok felett, akik a profitért, a hata
