Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1939-07-01 / 1-2. szám
1 TÁROGATÓ szinüleg átveszi az ügyet.” Herr Korlein tényleg átveszi az ügyet és a pénzt s átadja az ezredesnek. Az ezredes nem kezel pénzt, az ő feladata a megfelelő közegek megvesztegetése és annak a kijelölése, hogy mikor és honnan lehet a pénzt kicsempészni. Az egyik Amsterdamba menő éjjeli vonaton lezárt fülke van, amelynek még a függönyei is le vannak eresztve, nyilván mivel valami magas náci hivatalnok utazik benne. A német vámhivatalnokoknak és pénzügyi ellenőröknek nem szabad ebbe a fülkébe belépniük. A fülke utasát nem szabad zavamiok — ha ugyan annak van utasa egyáltalán... De abban a fülkében egy vagyon utazik pénzben és ékszerekben valami amsterdami bankba. A “lezárt fülke” egy gyakran használt eszköze a csempészeknek, de ez persze hatósági vesztegetésekkel iár. De van egyéb eszközük is. Sok ut vezet kifelé s csak azt kell tudni, hogy azok merre vannak. A csempész-szövetség tudja. A krízisek idején van legjobb aratásuk. Mikor a németek bevonultak Prágába, a náci csapatokkal egy csomó bankhivatalnok is bevonult, hogy átvegye a bankokat és az idegen valutát. A határt lezárták. De az ezredes emberei szintén Prágában voltak s összeköttetést találtak a pánikban levő kereskedőkkel, akik pénzt akartak kiszállítani és pedig sürgősen. Az ezredes útlevelet is szerez: délamerikait. Az ára 1500 dollár. De egy ilyen útlevéllel élni lehet Angliában, az Egyesült Államokban és Franciaországban. Az ezredes emberei nemcsak pénzt csempésznek ki, hanem árukat is. Német fényképezőgépek, Írógépek, biciklik olcsóbbak Svájcban, mint Németországban. S ezek az áruk a tulajdonosaiknak idegenben elhelyezett idegen valutát jelentenek. Az ékszer ára hallatlanul magas Németországban. Ezt a körülményt a csempészek a .saját hasznukra fordítják. Vesznek például egy brilliáns tüt Amsterdamban 3000 márkáért. Ezt könnyű becsempészni Németországba, ahol azonnal eladják 6000 márkáért. Ezt külföldi valuta kedvéért újra kicsempészik s eladják 2000 márkáért. Ugyanaz a brilliáns többször is megteheti az utat s mindig nagy hasznára a csempészek zsebének. Az emberi leleményesség tud alkalmazkodni a körülményekhez s eléri a célját minden elnyomás és ellenőrzés ellenére is. Ha nyíltan nem lehet olyasmit csinálni, aminek az ésszerűsége kézenfekvő, akkor megcsinálják földalatti módszerekkel. De megcsinálják s alaposan megcsinálják. (The Forum.) “A pénz olyan tárgy, amelyet egyetemes útlevélnek lehet használni mindenüvé, kivéve a mennyországot, és egyetemes megszerzőjéül mindennek, csak épen a boldogságnak nem." (Wall Street Journal.) A gyerek. Ha boldog a gyerek, valószínűleg jó gyerekké válik, — mondják a gyermekjóléti intézmények vezetői. Újabban azt is észrevették, hogy a boldog gyerek eszesebbé is válhatik, még akkor is, ha a környezete nem valami eszes. Újabb kísérletek azt bizonyították, hogy ha a gyereknek teret biztosítanak a játékára és engedik játszani, ha szeretik és becézik, az eszessége észrevehetően nő; ellenben az u. n. normális gyerekek értelmileg visszafejlődtek, ha a felnőttek nem szerették őket. A gyermekiélek kutatói hangsúlyozzák, hogy az, akire a gyermek nevelése van bízva, legyen ahhoz anyai gyengédséggel és szeretettel. Sokkal fontosabb, hogy a gyermek boldog legyen és a biztonság érzése benne meglegyen, mint az, hogy tiszta legyen és mentes minden rakoncátlanságtól. A gyerek engedelmeskedjék a nevelőjének, de a nevelő ezt az engedelmességet ne nyerseséggel vagy vitával nyerje el; persze egyidejűleg az is fontos, hogy a gyerek ne uralkodjék a nevelőjén s ne legyen elkényeztetve. Úgy látszik, hogy a gyermeken a szivünkkel is segithetünk s inkább azzal, mint a fejünkkel. Portugália diktátora, Antonio Salazar, mondta önmagáról: “Mindig kacagnom kell, mikor jobboldalról és baloldalról hallok beszélni. Én azt hiszem, hogy ezek a szavak egyáltalán nem jelentenek semmit. Ha azt mondják, hogy a “jobb” szociális fegyelmet, tekintélyt és irányítási egységet jelent, akkor én jobboldali vagyok. De ha azt mondják, hogy a “bal” a nép életének a megjavítását jelenti, akkor örömmel vagyok baloldali.” A divat. Miért Páris a közepe a divatvilágnak? Noha a világ kiváló női ruha készítői nemcsak franciák, hanem angolok, amerikaiak és spanyolok is, Páris az egyetlen világváros, ahol a női ruha semmiféle tömegtermelésének a gondolatát el nem fogadják. A divatot Párisban egyéni Ízlés teremti és szünteti meg. Amint mondják, csak Párisban lehetséges tiszta tervezés. Itt a “magas ruhakészítő ház” műterem, színház, gyár és iroda keveréke. A színfalak mögött van az intézmény koronázatlan uralkodója, a Monsieur, Madame vagy
