Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1939-07-01 / 1-2. szám

tárogató

*

mántok.

“Gróf Zichy Ödön, Fejér megye volt adminisztrátpra, Jellasich megbízásából kocsin iparkodott Roth osztrák generálishoz. S miután úgy sejtette, hogy e megbízás teljesítése esetén aligha térhet vissza egyhamar fejérmegyei birtokára, felpakolta összes ékszereit is. Adonynál azonban Görgey tábori őrsei elfogták s a nála lévő papírok alapján rábizonyították a honárulást, mire Görgey Lórévnél, a Csepelszigeten felakaszttatta a grófot. Ez még 1848 szeptemberében történt. .

Görgey a gróf kincseit beszolgáltatta a pénzügyminisztériumba, de a ládákat Madarász Lászlónak, Kossuth Lajos bizalmas rendőrminiszterének a hivatalos helyiségében felbontották. Madarászt emiatt a békepártiak nagyon kikezdték s Madarász révén az őt pártfogoló Kossuth Lajos helyzete is megingott. Kossuth erre elhatározta, hogy keresztülviszi a Habsburgoktól való megszabadulási nyilatkozatot, mert ezzel elnémíthatja egyszersmindenkorra azokat az ellenfeleit, akik a Madarász üggyel kapcsolatban szorongatták. S igy történt meg a Habsburgok detronizációja 1849 április 14.-én. Madarász maga Amerikába ment és pedig az ékszerek nélkül, mert azokat Kossuth Lajos Törökországba kinevezett követe vitte magával vesztegetés céljaira. A Zichy gyémántokat végül is Omer basa vágta zsebre, aki azelőtt Látás Mihály volt, a cs. k. ogulini határőrezred megszökött hadapródja.”

Földessy Gyula, Ady Endre kitűnő ismerője és Ady harcos védője, könyvet irt Ady értékelése címen. A Magyar Nemzetben ismertetés jelent meg Földessy tanulmányáról, amelyből kiemeljük a következő sorokat: “A könyv első része megállapítja, hogy a korszaknak egyetlen igaz szellemi vezére az irodalomban Ady volt, aki primér, vagyis az élet teljességében gyökerező és az egész életet költészetté átalakító költő volt, Kosztolányiról s Babitsról viszont azt állapítja meg, hogy nem a félelmetes nagy életből, hanem a könyvtárakká szublimált és denaturált, másoktól megrágott és megemésztett irodalomból táplálkoztak s csináltak utó irodalmat. Viszont rájuk olvassa, hogy vetélkedési hajlamból ártani igyekeztek a szemben magasztalt Adynak, hátmögötti áskálódásokkal tekintélyét aláásni s helyébe magukat emelni igyekeztek. Földessy mindvégig szenvedélyes harci hévvel nyomozza, veri és bélyegzi a két trónkövetelő eljárásait.”

(Ez a Földessy állítás meglepetésszerűen hangzik azok előtt, akik Babits Mihályt isÁrpádkori templom Zsolnán.

merik s akiknek nem volt okuk Babits személyiségének az erkölcsi integritásában kételkedni. Máskép áll a helyzet Kosztolányival. Itt csak egy jellemző vonást akarok megemlíteni. Mikor Kosztolányi A véres költő című, akadémiai dijat is nyert regényét irta Néróról, állandóan Révay Józsefet nyúzta, annak a tudását és kritikáját használta fel, de soha egy szóval nyilvánosan neki elismerést nem adott. Révay, az ókor klasszikusainak ez a kiváló tudósa szerényen félreállt és hallgatott. Én emiatt szemrehányást is tettem Révaynak, aki csak mosolygott. Cz. A.)

Legkevesebb gyerek születik Bars megyében. A reformátusoknál 7 születés esik ezer lélekre a normális 33 helyett. Ez szomorú jelenség, amelyen pusztán gazdasági reformokkal nem lehet segíteni. Újfajta lelki nevelésre van szükség; a vüágnézetben van a hiba.

Ókori milliomosok címen irt ugyanaz a Dr. Révay József, akiről fentebb Földessy Gyula könyvével kapcsolatban emlékeztünk meg, egy rendkívül élvezetes, tanulságos cikket a Magyar Nemzet április 21-i számába. Ez a cikk is elárulja Révay József kivételesen nagy tudását és a magyar nyelv mesteri kezelését. Cikkének minden mondata jelentős, de helyszűke miatt meg kell elégednünk egy pár idézettel.

Az ókorban is virágzott az uzsora üzlet. A törvényes kamat 12% volt, de ez csak a törvényben volt meg. “Egyik nemhivatásos u-