Tárogató, 1938-1939 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1939-01-01 / 7-8. szám

Boldog uj évet kívánunk minden olvasónknak és barátunknak. Adjon a jó Isten valamennyiünknek jó egészséget, jó kedvet, kitartást a nehézségek idején, nemes életcélt és tiszta eszközöket annak a megvalósítására, és mindig és minden körülmények között törhetetlen bizodalmát a jó Isten segitségében, aki nem hagyja el azokat, akik nem fordítanak neki hátat.

• A Tárogató olvasói közül azok, akik Az Otthon olvasói is voltak, bizonyára kitalálták, hogy “A jeggyürüs gácsér” Franciscus nevű szerzője nem más, mint a kanadai magyarság régi jó barátja és gondozója, Dr. Iíojjmann Ferenc, Nyugat-Kanada lovas papja. A Tárogató tábora nagyon örül annak, hegy Dr. Hoffmann Ferenc roppant széleskörű elfcglaltsága mellett is szakit időt arra, hogy nyugatkanadai testvéreink életéről, örömeiről és gondjairól, a Tárogató olvasó közönségét ilyen érdekes formában tudósítsa. Bennünket elsősorban épen magyar testvéreink élete érdekel s azért minden rá vonatkozó felvilágcsitást köszönettel fogadunk. A Tárogató a mi lapunk, nekünk Íródik, rólunk szól, a mi érdekeinket szolgálja. A Tárogató táborának a kapuja nyitva áll minden magyar ember előtt. Magyar ember az, aki magát annak vallja és akinek az “Isten áldd meg a magyart” a nemzeti imádsága.

Olvassuk a Bibliát.

Senkisem próféta a saját hazájában Luk. IV, 14-37.

A bélpoklos; emberek halászai Luk. V, 1-26.

A Boldogságok Máté V, 1-20.

Hallottátok a régiektől, én azonban. .. Máté V, 21-48.

Ne gyüjtsetek kincseket a földön Máté VI, 19-34.

A szálka és gerenda; kérjetek és adatik nektek Máté VII, 1-14. Óvakodjatok a hamis prófétáktól Máté VII, 15-29.

A százados szolgája Máté VIII, 5- 27.

A címlapon levő kép Szent János Titkos Jelenéseinek (Apokalipszis) első fejezetéből való. A 12.-ik verstől végig igy hangzik: “Megfordulók azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle: megfordulván pedig láték hét arany gyertyatartót; és a hét gyertyatartó között hasonlót az Ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tüzláng; és a lábai hasonlók valának az izzófényü érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, mint a nap, amikor fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leesem az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nekem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő; pedig halott valék, és ime élek örökkön örökké Ámen,

és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. írd meg, amiket láttál és amik vannak és amik ezek után lesznek: a hét csillag titkát, amelyeket láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala; és amely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.”