Tárogató, 1938-1939 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1939-01-01 / 7-8. szám
TÁROGATÓ 3 szemtanúja volt annak, hogy D’Annunzio és kedvese lovai jerzsa szőnyegeket kaptak nyugvóhelyül. Naponta átlagban 50 levelet, 25 táviratot, 15 könyvet és kéziratokat kapott, élete folyamán összesen lp2 millió levelet. Sokat persze soha se olvasott el, csak a szerelmes leveleket olvasta el mindig. Őmaga néha 100 táviratot is menesztett egy nap alatt, jórészt ellenmondásos tartalmakkal. Sok ígéretet tett, de majdnem mind megszegte. A nőknek mind azt Ígérte, hogy elveszi őket, amint a feleségétől el tud válni, jól tudván, hogy olasz törvények szerint attól sohasem válhat el. Sok otthont épített, az utolsó most fasiszta zarándokhely. A parkjában van eltemetve s a sírján ez a — saját készitményü — sírfelirat díszeleg: Én vagyok Gabriele, aki jelentkezem az isteneknél. A müvei jórésze magyarra is le van fordítva, de olyan fordításokban, amelyek az eredetiek költői szépségeit alig adják vissza. (A titkára könyvéből). Az angol nők dohányzásáról. Angliában a dohányzás mennyisége ma kétszer annyi, mint 1907-ben volt s az elfogyasztott cigaretták sulva 130 millió font évente. Ez a mennyiség növekvőben van, de a fogyasztás fejenként még mindig csak fele az amerikainak. A fogyasztás növekedéséért a nők felelősek. Azt mondják, hogy 5 millió a dohányzó nők száma Angliában. Ha ezek napjában átlag 10 cigarettát szívnak, akkor az 9 fontot tesz ki évente (1 font 5 dollár), vagyis az angol nők 45 millió fontot költenek a dohányzásra évente. A nők igy 20 millió fonttal gyarapítják az állam jövedelmét. De a nők dohányzása még egyéb jövedelmeket is gyarapit. A cigaretták skatulyákban vannak, tehát kb. 50 tonna keménypapír megy a szemétre, amelyek pótlása sok embernek ad munkát és megélhetést. Vegyük ehhez a gyufa fogyasztást. Ha a nőktől elhasznált gyufákat egymás után leraknák, az elérne Londontól Cape Town-ig (Afrika) és Cape Towntól Sidneyig (Ausztrália) és Sidneytől Ottawáig és Ottawától Londonig s még mindig maradna elég elérni a holdat és visszajutni a földre. * * * A jeggyürüs gácsér. Nem afféle közönséges gácsér! Hanem afféle messziről repült és messzire repülendő. Ebbéli szándékában Zátopek Gábor bátyánk serétes puskája akadályozta meg. Szeptember 15ikét mutatta a Magyar Kalendárium azon a napon, amelyiken bátyánk észrevette, hogy egy vadkacsa pár ott hápogott az Árpád gyülekezet temploma közelében levő tavacska sásos partján. Nyilvánvaló volt, hogy északfelől érkeztek és csak pihenőt tartottak, várva kedvező légáramlatra s talán költöző társaikra, hogy délibb hazájokba költözzenek a kanadai hosszú és hideg tél elől. Hirtelen felrebbentek, mikor két kutya arra felé pákászott. Erre fel Zátopek bátyánk vállhoz kapta a puska agyát és alighogy “vígig nizett” annak a kácsák felé irányított csövén, már el is dördült a lövés és az egyik kacsa széles Ívben kalimpálva bukott a Sectio 25, Township 45, Range 10 számú hómszted északnyugati fertályára a 2ik Me-
