Tárogató, 1938-1939 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1939-01-01 / 7-8. szám
4 TÁROGATÓ ridiánustól nyugatra. Gácsér volt, mig a tova repőlő tolyó és kövérebb is. Ebben az esetben fontos dolog a fenti jelzés a tudományos megfigyelés szempontjából, amit az amerikai madarászok eszközölnek. Hát, uramfia, mit láttunk a gácsér lábán? Mondja Gábor bácsi: Jegygyűrűt! Merthát hogy valóban az is volt. De nem afféle, amilyennel Dr. Hoffmann Ferenc nagytiszteletü ur, magyar missziós lelkésze Kanada Egyesült Egyházának szokta felékesiteni a vőlegényt a menyasszony jóvoltából. Hanem afféle tudományos jelzőgyürü, amilyent Budapesten a madártani intézet tudósai szoktak a gólyák és egyéb költöző madarak lábára illeszteni, mielőtt azok télvizidejére melegebb hazába költöznek — nem éppen azért, mintha a magyar hazából a téli lakbér emelése elől menekülnének, sem nem azért hogy talán a gólyák az általuk hozott babákat arra a házszámra vigyék, amelyik a gyűrűre bepréseltetik, — hanem azért, hogy aki leolvashatja a gyűrű számát, az az illető jelentse be, -— jelen esetben a Washington városában észlelkedő tudósoknak —, hogy hol látta utoljára a gácsért, vagy a gólyát, darut, fecskét stb. már ami éppen a puska csövére — vagy más utón — módon szemügyre kerül. A Gábor bátyánk gácsérjának — merthogy az övé volt, kétségtelen, mert hiszen ő lőtte, jóllehet hogy Mr. Washington eresztette el talán kövér állapotban, de az bizonyos hogy mikor Gábor bányánk meglőtte akkor olyan keszeg volt hogy Zátopek néni abált szalonnával volt kénytelen megspékelni, hogy egy északi hómsztedes asztalára feladható legyen — mondok, a lábán fénylő gyűrűbe az volt bele préselve hogy: “Notify Biological Survey, Washington, D. C., 36-633464.” Mikor a felettébb apró betűket kiókumláltuk, nagyot néztünk, hogy, “de micsoda nevezetes gácsért lőtt Gábor bátyánk.” Még azt is gondoltuk, hogy nem é lesz valami peres ügy ebből kifolyólag, ha netán Mr. Washington valami fogas ügyvédnek át találja adni az igénykeresetét. A mi tiszteletes urunk errefelé jártában megnyugtatott minket, hogy nemcsak hogy semmi baj nem lesz, de még köszönetét is Írnak levélileg az ámérikai tudósok Gábor bácsinak nem éppen a gácsér lelövéséérí, hanem inkább azért, hogy tudósítást szolgáltatott, amellyel a madártani Intézet a tudományos tapasztalatot lecövekelheti. A gácsér pedig afféle “kísérleti borjú” volt, nem pedig afféle rovott múltú gácsér. Egyébiránt majd megtudjuk a pedigréjét, mert tiszteletes urunk rögvest megjelentette az esetet a washingtoni tudós uraknak, egyben kérte a madarászokat, hogy nem tudnának é felvilágosítást adni affelől, hogy ez a nevezetes gácsér milyen párviadalbal vesztette el jobb szárnya hegyét. Mert Gábor bátyánk két hites tanúval igazolhatja hogy a gácsér annak hijjával potytyant le észak honának fentebb jelzett hómsztedjére, ami Gábor bátnyánk jogos tulajdona. Bárki hasonló esettel álljon szemben, jelentse be azt a jelző gyűrű utsitása szerint, mert azzal a tudományt szolgálja. Amint azt Zátopek Gábor bátyánk tette, aki Mistatím, Sask., Canada, címen meg is kérdezhető a dolog hitelessége felől. Franciscus, e pago Kunmadaras. “A nagy hősök élete hosszú mártiromság volt; tragikus sors akarta, hogy a leikök a fizikai és erkölcsi nyomorúság, szomorúság és betegség ülővasán kovácsoltassék. Nagyokká váltak balsorsuk révén. Mivel ezek a hatalmas lelkek keveset panaszkodtak a szerencsétlenségük miatt, az emberség legjobbját bírták. Nyerjünk bátorságot belőlük, mert erő és ihlető jóság fakadt nagy szivükből. Anélkül, hogy müveiket tanulmányoznánk vagy hangjukat hallanánk, a szemükből olvassuk ki az életük titkát, azt, hogy jó volt bajban lenni, mert abból a jellem még több nagyságot, boldogságot és élvezetet nyer. (Romain Rolland.) * * * “A jo Ízlés nem ösztönszerü, hanem szerzett tulajdonság. Minden velünk született ízlés rossz. A fiatalok zenei ízlése gyalázatos, irodalmi Ízlése kárhozaios. A jó Ízlés fokozatosan növi ki magát, mikor törekszünk megérteni azt, ami tulvan rajtunk, mikor törekszünk méltányolni azt, amit még nem tudunk megérteni. Attól függ, hogy képesek vagyunk-e unatkozni azon, ami jó, azért hogy majd azon unatftbzzunk, ami rossz és igy valami jobbat kívánjunk. Röviden, hitből származik, abból a hitből, hogy a Szép birodalmát se dollárokon megvenni se rohammal bevenni nem lehet, hanem tévelygéseken és próbálgatásokon keresztül kell megközelíteni, hogy kell tanulásra való készség és kell az az alázatosság, amely kész hitre és masok Ítéletére elfogadni azt, amit a saját érdeméből még nem mer elvetni." (C. E. M. Joad, a filozófia professzora a londoni egyetemen.) * * * “Az ember sohase szégyellje bevallani, hogy tévedett, mert ez csak annyit jelent, hogy bölcsebb ma, mint tegnap volt.” (Pope.)
