Tárogató, 1938-1939 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1939-01-01 / 7-8. szám
2 TÁROGATÓ Mikor Egyiptomban a piramisokat építették, a hagyma nagy kedvességnek örvendett. Mikor a zsidók a fáraók foglyai voltak, megtanultak hagymát és fokhagymát enni s mindakettőt nagyon nélkülözték, mikor a fogságból kiszabadultak. A régi Görögországban a fokhagymát sok erénnyel ruházták fel; azt mondták róla, hogy testi erőt ad. Ezért adták a katonáknak, hogy azok aztán bátrakká váljanak, sőt Rómában még a viaskodó kakasokat is fokhagymával táplálták. Sokat vitakoztak azon, hogy a hazafelé bolyongó Ulysses milyen növénnyel védte magát a bűbájos Circe asszony ostromával szemben, de a fokhagyma illata valószínűvé teszi, hogy ezt a, növényt használta, hisz még ma is kitűnő védelmi eszköznek bizonyul más emberek közeledése ellen. A fokhagymát a zsidók terjesztették a Földközi Tenger partvidéke mentén s ennek a terjeszkedésnek mi sem állott útjában. Ezen a vidéken még ma is fontos szerepet játszik a főzésben. A hagymának közeli rokona a leek, németül Lauchzwiebel, amely Angliában és itt Kanadában gyakori, de nem emlékszem arra, hogy otthon ettem volna belőle. A hagymának és fokhagymának a népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nép fantáziáját is foglalkoztatták. A házasulandó leány régebben hagymákra irta az udvarlói neveit, azokat felrakta a polcra a konyhában a amelyik írásos hagyma legelőször hajtott ki, az viselte a jövendő férj nevét. A fokhagymát még ma is hatékony eszköznek tartják a gonosz szellemek ellen. Se hagymát, se fokhagymát nem nagyon használnak fűszerezésre ebben az országban. Kár, mert az étel épen elég íztelen. A magyaroktól sokat tanulhatna Kanada, mikor Ízletes ételekről van szó. (E cikk adatait E. and L. Bunyard, The Epicure’s Companion c. könyvéből vettük.) Az optimisták erősfogadása. ígérd meg magadnak, hogy 1. olyan erős leszel, hogy a lelked nyugalmát semmi sem zavarhatja meg; 2. hogy csak egészségről, boldogságról és sikerről beszélsz, akárkivel találkozol is; 3. hogy minden barátoddal érezteted, hogy valami érték van bennük; 4. hogy mindig mindennek a napos oldalát nézed; 5. hogy csak a legjobbra gondolsz, a legjobbért dolgozol s a legjobbat reméled; 6. hogy épugy lelkesedsz mások sikeréért, mint a magadéért; 7. hogy elfelejted a múlt hibáit s iparkodol nagyobb sikereket elérni a jövőben; 8. hogy mindig barátságos lesz az arcod és minden élő teremtményt mosollyal fogadsz; 9. hogy minden idődet annyira a magad javítására szenteled, hogy nem marad időd mások kritizálására; 10. hogy eléggé nagy leszel ahhoz, hogy ne aggodalmaskodj; eléggé nemes, hogy ne haragudj; elégé erős, hogy ne félj; és eléggé boldog, hogy bajok ne létezzenek a számodra. (Christian D. Larson a The Optimist International c. folyóiratban.) A Sarkvidék boldog embere. A városi ember hajlandó sajnálkozással gondolni azokra a “szerencsétlenekre”, akik valami elhagyatott helyen elszigeteltségben kénytelenek élni. Ezeknek a sajnálkozóknak szolgáljon okulásul az a levél, amelyet egy sarkvidéki misszionárius irt a barátainak. “Egyedül lévén, magam főzök”,-Írja a misszionárius, “ami-mellékesen-igen jó. Bőven van sonka és tojás, bab és rizs, amikor csak akarom. Néha egy idősebb eszkimó asszony hoz egy kenyeret vagy épen süteményt, úgy hogy bőségben élek. Ami a nagy csöndet illeti, én utálom a vasutat, autót, tűzoltók szirénáját, telefont, villamost, tömegeket, városi zajt, füstöt és hasonlókat. Itt alhatom 8 órát zavartalanul s mikor a kápolnában imádkozom, nem kell a telefon csengésére kirohannom csak azért, hogy halljam: Sajnálom, téves kapcsolás. Zenélhetek kedvemre s senki sem ordít rám, hogy hagyjam abba.” — Missziója az egész Sarki tenger partvidéke. — Ez vigasztalásul szolgálhat azoknak a magyar testvéreinknek, akik hasonlóképen el vannak zárva a világtól. Ne panaszkodjanak, hanem inkább örüljenek. Nem vesztenek, hanem inkább nyernek. D’Annunzio. ' Gabriel D’Annunzio iró, költő, Fiume elfoglalója, rengeteg sok asszony imádója és imádottja, hires volt arról, hogy vagyont vagyon után költött el. Nem egy tucat nyakkendőt vett egyszerre, hanem 6 tucatot; nem azt kérdezte a kereskedőtől, hogy van-e valami olcsóbbja, hanem hogy van-e valami drágábbja. Roppant sokat adott személyes külsejére. Egész boldoggá tette, ha fürödhetett s parfümözhette magát. Napjában elhasznált vagy félliter francia parfümöt. A ruhatárában mindig volt legalább 100 öltöny ruha, s vagy fél millió lírát költött el ékszerekre mindkét nembeli barátai számára. Az életrajzírója
