Tárogató, 1938-1939 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1938-09-01 / 3. szám

4

TÁROGATÓ

a bogarat ne vegye a kezébe. A Mária bogarat (Ladybird, Coccinea) rendesen végigsétáltatom a tenyeremen, de ő tovább megy s végigmegy a kabátom ujján, mig végre olyan helyre jut, ahol a nikotin szaga tűrhetetlenné válik a számára s onnan köszönés nélkül elrepül. Egyszer egy hőseméért láttam egy fatörzsön. Meleg nyári délután volt s az öreg valószínűleg elszenderedett. Könnyű volt megfogni, de mikor le akartam emelni a fáról, elkezdett jajgatni és siránkozni, mint a kisgyerek, akit cigányok akarnak ellopni. Elengedtem s erre megszűnt a sírása, de egyszersmind éghajlatot is változtatott.

Sohasem felejtem el, hogy kis fiú koromban hogyan magyarázta meg nekünk a természetrajz tanárunk a galacsinhajtó bogarak tevékenységét: “Aratás ideje van; a nap olyan forrón tűz a szántóföldre, hogy minden ember menekül előle. Az arató munkások leheveredtek a boglya árnyékába és horkolnak. Levél se mozdul. A tücskök hallgatnak, a madarak félrevonultak. De ime az országúton két Scarabeus dolgozik, hatalmas gömböt hengergetnek, az égjük huzza, a másik tolja. Csak úgy csorog róluk az izzadság, de a munkát nem hagyják abba. Az utódokról kell gondoskodni.” Nos, én sohasem láttam galacsinhajtó bogarakat izzadni, de ez nem is csuda: ebben az országban csak az agyonhajszolt és mozgó szalagon dolgozó emberek izzadnak.

(Kert az ablakunkban.)

Minden szobának van legalább egy ablakja s hacsak ez az ablak nincs a tetőn, a saját kertünk problémája meg van oldva. Legalább is a számomra, mert az én ablakom tele van cserépvirágokkal és pedig jórészt kaktuszokkal. Szeretem a kaktuszokat, mert olyanok, mint a szegény ember: kevéssel megelégszenek s egyébként élik a maguk független életét. A krizantémum az emberi hozzáértő akarat minden mozzanatának engedelmeskedik; egy ügyes kertész azt csinál belőle, amit akar. De a kaktuszból nem csinál. Ha a kaktusz rossz kedvű, akkor olyan, mint a halott: meg se mozdul hónapokig Kivételt képez a sok emberi kultiválás, vagy mondjuk, az emberi társasági életben való hosszas tartózkodás folytán megromlott karácsonyi kaktusz. Nekem van egy ilyen kaktuszom s a helyszűke miatt úgy kellett az ablakpárkányon elhelyeznem, hogy a levelei nem a világosság felé néznek. Ez a kaktusznak nyilvánvalóan nem tetszett, de elhatározta, hogy megmutatja, hogy élni tud az emberi, és körülményektől való korlátozottság ellenére is. Az én kaktuszom elhanyagolván azokat az ágait, amelyek a világosságtól legtávolabb esnek s amelyeken egy uj hajtást se eresztett, uj hajtásait mind a világosság felé eső ágain eresztette ki. Célszerűbb viselkedést alig lehetne elképzelni s mint tudományos példát melegen ajánlom a különböző prédikátorok figyelmébe, akik mindenáron külsőleg is érvényesülni tudó embereket akarnak produkálni.

(A Ikalmazkodás )

A kaktuszom alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez s ennek az eredménye valószínűleg az lesz, hogy még több virágot termel, mint a múlt évben. A kaktuszom összhangzásban van Darwin tanával, tehát fenn fog maradni. Bár Darwin nem az emberekről irt, hanem az élőlények másik két csoportjáról, az alkalmazkodás pompás eszköznek bizonyult az emberi érvényesülés szempontjából is. Vagy mi egyéb magyarázná meg azokat az eseteket, mikor tehetségtelen vagy tanulatlan emberek jövedelmező karriereket csinálnak? Jó modor, udvariasság, hízelgés, sok-sok tűrés, sérelmek zsebre vágása rendszerint fontos szerepet játszanak a pénz és pozició felé vezető utón. De az alkalmazkodas azt jelenti, hogy a magunk személyiségét kell feladni. S ha ezt feladjuk, ugyan mink marad meg, ami csakugyan a miénk? Hát élet az, amelyben mindig mások akarata érvényesül, amelyben mindig másokra kell tekintettel lenni? Nem rabszolgaságot jelent-e igen sokszor az arany meg-