Tárogató, 1938-1939 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1939-04-01 / 10. szám
TÁROGATÓ 5 hiszik, hogy valami titkos szert kaptak, tévednek. A bőrt kívülről egyáltalán nem lehet megszépiteni, csak belülről. Persze az asszonyokkal nem lehet vitatkozni, tehát nem is vitatkozunk. De ha az asszonyok azt hiszik, hogy a férfiak az arcra jelkent egészséget tényleg annak tartják, akkor tévednek. Végül is a férfiak se vakok. A zenei tehetség. Arturo Tescaniniről nem kell bebizonyítani akarni, hogy kiváló muzsikus. Karmesteri munkáját, amelyet ez elmúlt szezonban szombatonként élveztünk, mikor is a National Broadcasting Co. csupa művészekből álló zenekarát dirigálta, az egész világon a legnagyobb elismeréssel méltányolják. Alakja köré már “legendák” fűződnek s csudás történeteket mesélnek rendkívüli hallásáról és zenei emlékezetéről. Hogy ezek a történetek nem állnak messze az igazságtól, mutatja az az eset, amely a legutóbbi hangversenye előtt történt. A szombati hangverseny előtti hétfőn, Lawrence Guilman, a kiváló zenekritikus, telefonált Toscanininek, tudomására adván, hogy épen most olvasott egy régi Wagner életrajzban egy olyan nyitányról, amelyet Wagner eredetileg a Tannhäuser opera 3. felvonása elé szánt, de később félretett s újat irt, azt, amelyet manapság mindenütt hallunk. Toscaninlt ez a felfedezés nagyon érdekelte s azonnal megindult a keresés a feledésbe ment eredeti nyitány után. New Yorkban seholsem találták, úgy hogy megpróbálták Washingtont, ahol a kongresszus könyvtárában csakugyan megtalálták a feledésbe ment partitúrát. Ezt lefotografálták s New Yorkba küldték. Ott egy csomó másoló éjjel nappal dolgozott az egyes hangszerek kiírásán. Nagy munka volt s hibának nem volt szabad benne maradni, de végül is elvégezték. Aztán a zenészek megtanulták a részüket s pénteken megtarthatták az első próbát. Toscanini már az első próbán kotta nélkül dirigálta az egész zenemüvet. Hihetetlen rövid idő alatt megtanulta minden zenész minden muzsikáját. Ez az, amit bátran lehet zenei géniusznak nevezni. Igyunk gyümölcslét! Az utóbbi években rohamosan nő a gyümölcslé élvezése Amerikában, amiben nagy szerepe van annak, hogy mindenki vitamint akar fogyasztani és a gyümölcslében sok a vitamin. 1929-ben csak 1 millió láda gyümölcslét adtak el, 1938-ban 24 milliót. A főszerepet a grape fruit leve játssza. Az ananászlé majdnem ismeretlen volt Amerikában 5 év előtt, mikor is 1000 láda jött belőle Hawaiiból, de a következő évben már 1 millió 600 ezer láda fogyott el. Most kísérleteznek alma és cseresznye lével s kétségtelen, hogy ezek is “bejönnek” s onnan kezdve a gyümölcsfármer jövedelme gyarapodni fog. Tehát csak ne adjunk túl a gyümölcsösünkön — ha van. Angol történet. — A karácsonyesti lakoma után és a plum pudding után, az apa félrehivja a fiát, aki másnap hosszú útra készül. “Fiam, ne felejtsd el, hogy az igazi gentlemannek sohasem szabad berúgnia.” “De apa, hogyan lehet azt megtudni, hogy egy gentleman berúgott?” “Nézd csak fiam, odaát látod azt a két szolgát, akik az asztalt takarítják le. Nos..., ha négyet látnál, akkor be volnál rúgva.” De apa,. . .megbocsássom.. .én csak egyet látok...” Tommy: “Mama, szeretnék az állatkertbe menni megnézni a majmokat.” A mama: “Ugyan Tommy, micsoda gondolat az kimenni majmokat nézni, mikor Betsy ménid van itt!” A hit határozzu meg az élet értelmét. Tolsztoj. I
