Tárogató, 1938-1939 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1939-04-01 / 10. szám

TÁROGATÓ 5 hiszik, hogy valami titkos szert kaptak, té­vednek. A bőrt kívülről egyáltalán nem le­het megszépiteni, csak belülről. Persze az asszonyokkal nem lehet vitatkozni, tehát nem is vitatkozunk. De ha az asszonyok azt hi­szik, hogy a férfiak az arcra jelkent egész­séget tényleg annak tartják, akkor tévednek. Végül is a férfiak se vakok. A zenei tehetség. Arturo Tescaniniről nem kell bebizonyíta­ni akarni, hogy kiváló muzsikus. Karmesteri munkáját, amelyet ez elmúlt szezonban szom­batonként élveztünk, mikor is a National Broadcasting Co. csupa művészekből álló ze­nekarát dirigálta, az egész világon a leg­nagyobb elismeréssel méltányolják. Alakja köré már “legendák” fűződnek s csudás tör­téneteket mesélnek rendkívüli hallásáról és ze­nei emlékezetéről. Hogy ezek a történetek nem állnak messze az igazságtól, mutatja az az eset, amely a legutóbbi hangversenye előtt történt. A szombati hangverseny előtti hét­főn, Lawrence Guilman, a kiváló zenekriti­kus, telefonált Toscanininek, tudomására ad­ván, hogy épen most olvasott egy régi Wag­ner életrajzban egy olyan nyitányról, amelyet Wagner eredetileg a Tannhäuser opera 3. fel­vonása elé szánt, de később félretett s újat irt, azt, amelyet manapság mindenütt hal­lunk. Toscaninlt ez a felfedezés nagyon ér­dekelte s azonnal megindult a keresés a fele­désbe ment eredeti nyitány után. New York­ban seholsem találták, úgy hogy megpróbál­ták Washingtont, ahol a kongresszus könyv­tárában csakugyan megtalálták a feledésbe ment partitúrát. Ezt lefotografálták s New Yorkba küldték. Ott egy csomó másoló éj­jel nappal dolgozott az egyes hangszerek kií­rásán. Nagy munka volt s hibának nem volt szabad benne maradni, de végül is elvégez­ték. Aztán a zenészek megtanulták a részü­ket s pénteken megtarthatták az első próbát. Toscanini már az első próbán kotta nélkül dirigálta az egész zenemüvet. Hihetetlen rö­vid idő alatt megtanulta minden zenész min­den muzsikáját. Ez az, amit bátran lehet ze­nei géniusznak nevezni. Igyunk gyümölcslét! Az utóbbi években rohamosan nő a gyü­mölcslé élvezése Amerikában, amiben nagy szerepe van annak, hogy mindenki vitamint akar fogyasztani és a gyümölcslében sok a vitamin. 1929-ben csak 1 millió láda gyü­mölcslét adtak el, 1938-ban 24 milliót. A főszerepet a grape fruit leve játssza. Az ana­nászlé majdnem ismeretlen volt Amerikában 5 év előtt, mikor is 1000 láda jött belőle Ha­waiiból, de a következő évben már 1 millió 600 ezer láda fogyott el. Most kísérleteznek alma és cseresznye lével s kétségtelen, hogy ezek is “bejönnek” s onnan kezdve a gyü­­mölcsfármer jövedelme gyarapodni fog. Tehát csak ne adjunk túl a gyümölcsösünkön — ha van. Angol történet. — A karácsonyesti lakoma után és a plum pudding után, az apa félrehivja a fiát, aki másnap hosszú útra készül. “Fiam, ne felejtsd el, hogy az igazi gentle­mannek sohasem szabad berúgnia.” “De apa, hogyan lehet azt megtudni, hogy egy gentleman berúgott?” “Nézd csak fiam, odaát látod azt a két szolgát, akik az asztalt takarítják le. Nos..., ha négyet látnál, akkor be volnál rúgva.” De apa,. . .megbocsássom.. .én csak egyet látok...” Tommy: “Mama, szeretnék az állatkertbe menni megnézni a majmokat.” A mama: “Ugyan Tommy, micsoda gondo­lat az kimenni majmokat nézni, mikor Betsy ménid van itt!” A hit határozzu meg az élet értelmét. Tolsz­toj. I

Next

/
Thumbnails
Contents