Tárogató, 1938-1939 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1939-04-01 / 10. szám

TÁROGATÓ 3 guinaria canadensis. Odahaza gyakran látjuk vizes helyeken az Arum maculatumot, Áron foltos vesszejét, amelynek ideát egy tekintélyes papi funkciót teljesíteni látszó virág felel meg: a Jack in the pulpit. Csak nézzük meg jól: ott van a szószék és a szószékben a Jack. A növény különböző nagyságú: én láttam olyant, amely vagy két láb magas volt. Kiástam és beül­tettem a kertbe. Nem bánta; már évek óta a kollégium kertjében prédikál az egykor ut­­széli prédikátor s úgy látszik otthonosan érzi magát, mert a múlt évben az öreg Jack mel­lett egy ifjú Jack ütötte fel a fejét s most már együtt prédikálnak, csak nem tudom, ki­nek. A mellette' terjeszkedő borostyánon nem látszik meg Jack prédikációjának a ha­tása, épen úgy él, mint azelőtt. Hiába, csak háládatlan mesterség a prédikálás! A Trillium-ot se ismerik otthon, de Kana­dában némely helyen ezrével nő ez a pom­pás tavaszi virág, amely onnan kapta a ne­vét, hogy három sziromlevele van. A fehér a legközönségesebb, de van vörös és tarka is. Az emberek egész vandalizmussal tépik őket s viszik haza, ahol azonnal elhervad, ha ugyan már útközben el nem fonnyadt. A Triüiumot nem szabad letépni, mert máris rohamosan fogy; s nem érdemes letépni, mert úgysem él másutt, mint ahol nőtt. Aki egyet le akar préselni belőle, az csak préselje le s küldje haza, ahol ilyen virágot még nem láttak, de ne akarja velük a virágvázáit megtömni. Hagyjuk, hadd gyönyörködhessen más is ab­ban, amiben mi gyönyörködtünk s ha mi akarunk gyönyörködni a természet szépségei­ben, hát ne otthon gyönyörködjünk, hanem menjünk ki a szabadba, épen eleget ültünk a szobánkban télen. Ha a Bloodroot közelében egy kissé széjjel nézünk, valószínűleg meglátjuk a rendkívül szép, de nem imponáló nagyságú Hepaticat (a képe a Tárogató márciusi számában volt). Ez is fogy; az emberek nemcsak tépik, ha­nem kiemelik a földből s vi­szik haza a kertjükbe s igy a köztulajdonból magántulaj­dont formálnak. A Hepati­­ca-t nem ismerik otthon, de a kanadai erdőkben még min­dig van elég belőle. Ne bánt­suk. Egy virágot le lehet tépni a gomblyukba, de az az­tán elég is legyen. Valamennyiőnknek régi jó barátunk, mert otthon is van bőven és az iskolában is ta­nították, a mocsári gólyahir (Caltha palustris). Hogy mo­csári, azt mindenki tapasztalja, aki le akarja tépni, mert még jóformán meg se közelítette, mikor bokáig már vízbe hágott. Én csak a szárazról szoktam szemlélni, de sokáig el tu­dok gyöngyörködni az aranysárga virágjai­ban, amelyek egész bearanyozzák a mocsár szélét. Nem tudom, hogy a gólyahir nevet honnan kapta; talán onnan, hogy virágzásá­val a gólya hazaérkeztéről ad hirt. Az an­golok Marsh Marigoidnak nevezik. A Kakasmandikónak a neve is mutatja, hogy otthon is ismerik, de én nem emlék­szem arra, hogy láttam volna. (De mit is lát a fővárosi ember a természetből egyebet, mint a káváház elé kirakott “kertet”?) De itt Kanadában láttam belőle eleget. Az Ad­­dertongue ott van, ahol a Trillium van; pet­tyes levele van s gyönyörű sárga virágját le­felé hajtja úgy, hogy lejtőn lehet legjobban lefotografálni, ha alulról felfelé irányítjuk rá a gépet. Ahol nő, ott rendszerint sok nő belőle. Az emberek elmennek mellette, pedig ugyancsak megérdemli, hogy megálljunk előt­te, annyi szépséget nyújt. A hiba mi ben­nünk van; amiből sok van, arról azt hisszük,, hogy nem lehet olyan szép, mint az, ami­ből kevés van. Mi köze van a szépségnek a ritkasághoz? A természet bőkezű, de va­lahogy azt ne higyjük, hogy értékkelen az, amiből sokat ad. A kdkasmandikó (Adder’s tongue) latin neve: Erithronium Americanum. A virnánc (Meadow rue, Thalictrum) ned­ves helyeken elég gyakori. Apró virágaiból sok van, lekonyuló finom füzért alkotnak. A levelei kékeszöldek. Ugyancsak nedves helyeken nő a pápics, a szélvirág, amint az angolok nevezik (Wind­flower, Anemone quinquefolia). Szépek a le­velei, szép a sárgás-fehér virága. Aki szereti a természet virágait, annak jó szolgálatot tehet egy népszerű kis kanadai könyv, amelynek sok szép fényképes illusz­trációja nagyon megkönnyíti a vadvirágok fel­ismerését. Egy Jones nevű nyugalmazott to-

Next

/
Thumbnails
Contents