Tárogató, 1938-1939 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1939-04-01 / 10. szám

7

TÁROGATÓ

liázban, amelyből az életre fontos rezgéseket küld Önnek, sok izgalmat fog okozni az életében, amelyek más emberekkel való érintkezésből származnak.” Mintha bizony volna olyan ember, akinek nem származott volna izgalma más emberekkel való érintkezéséből.

Egyik amerikai professzor levelet irt azoknak az újságoknak, amelyek csillagjóslásokat közölnek, udvariasan azt kérdezve tőlük, hogy miért szerepelnek az igazság és felvilágosodás hírnökeiül, mikor szántszándékkal babonát terjesztenek? Rendszerint azt a választ kapta, hogy a napi “jóslat” szórakoztatja a tudatlanokat, akik ebből a célból megveszik a lapot s egyébként semmi kár sem származik belőle.

De igenis származik. Gonosz emberek pénzt rabolnak érte. És az olvaasókat rosszra nevelik, mert tudománytalan gondolkozásra szoktatják őket, ami akadályul szolgál az igazság megismerésében. Az egyik hírhedt amerikai csíllagjósnő a rádióban is hirdeti ezt a babonát s sokszor 4000 levelet is kap naponta. De őt sikerült félreállitani azzal a megokolással, hogy bolondította az embereket. A Federal Communications Commission lépett közbe s még vagy 50 rádióállomás ellen kelt ki. Mikor ezek a csalók Amerikában nem rádiózhattak, átmentek Mexikóba s onnan küldték az üzeneteiket. A vizsgálat kimutatta, hogy ez az üzlet kb. 500 dollárt jövedelmezett nekik naponta.

Az orvosok komolyan foglalkoztak azzal a problémával, hogy miért van az, hogy annyi ember óhajt “horoszkópot” (igy nevezik a formulázott csillagjóslatot,) annak ellenére is, hogy felvilágosították annak a babona jellegéről. Arra az eredményre jutottak, hogy ezek az emberek nem mind buták, hanem betegek, neurotikusok, akik annyira meg vannak győződve a saját személyük fontosságáról, hogy azt feltétlenül a csillagoknak kellett meghatározni. Az ész nem segiti azokat, akik akarják, hogy bolonditsák őket. Ez az emberiség tragikus helyzetének egyik magyarázata. (Fred. C. Kelly, cikkéből, The Commentator.)

Tavaszi virágok.

A tavasz! A tavasz! Vájjon egyáltalán ■eljön-e, vájjon vége lesz-e már ennek a végnélkülinek látszó kanadai télnek, amely az idegeinkre megy a sikos útjaival, a folyton változó időjárásával, influenzájával és egyéb járványos betegségeivel? Hát —- úgy látszik —- kitavaszodik Kanadában is, nehezen ugyan, de mégis csak kitavaszodik. A tavasz ismertetőjelei egymásután a szemükbe ötlenek: a

robinok, a lawnunknak ezek a szelid és szorgalmas giliszta pusztítói március második felében megérkeztek s március vége felé már kibújt a földből az első tavaszi vidág, az otthon ismeretlen Skunk Cabbage (Symplocarpus foetidus). Aki látni akarja, annak mocsaras helyre kell mennie s a mocsár szélén valószínűleg ott találja a barnásvöröses pettyes növényt, amely hatalmas erővel löki félre a földet és a földre hullott leveleket, kidugja a buksi fejét s óvatosan kiemelkedik mintegy palástba burkolva a virágját, hogy az valamikép meg ne fázzon, mert bizony még hideg van s a hőmérő vígan leszáll még napsugaras nappal is a fagypontra, hát még éjjel! A palást (spathe) védi a virágot, de egészen nem fedi be. Nem fedi be annyira, hogy az “illata” szét ne áradhasson. Ez az “illat” ugyan közelebb áll a fokhagyma és dög szagának a keverékéhez, mint a szalonok parfümjeihez, de ennek a körülménynek fontos rendeltetése van. A rovarok közül csak bizonyos legyek kezdték már meg az életüket, olyan legyek, amelyek dögön élnek. Egyéb termékenyítő munkás nem lévén szolgálatban, a Skunk Cabbage-nek ezeket a legyeket kell magához csábítania a dögre emlékeztető szagával. A nevét is a szagától kapta (görénykáposzta) s nem attól a körülménytől, hogy a kis görényfiókák már megszülettek, mikor a görénykáposzta kibújik a földből. Ha valaki e növény látásakor azt mondaná, hogy a görény nevet ugyan teljesen beigazoltnak tartja, de hát honnan van a káposzta név, mikor semmi sem emlékeztet a káposztára-, hát annak azt tanácsoljuk, hogy jöjjön vissza júniusban vagy júliusban ugyanoda, ahol a görénykáposztát látta s nézze meg, hogy mit lát. Óriási levelű káposztaformáju növényekre bámulhat, amelyek nem egyebek, mint a március végén vagy április elején látott Skunk Cabbagek. A Skunk Cabbage mindig feltűnést hajhász: amig virágzik, a szagával, s mikor elvirágzott, az óriásira nőtt leveleivel. Megbocsátjuk neki, mert végül Is ő a mi első tavaszi virágunk.

A másik, egy szép fehér virág már a nyomában van s amint kinyílik, elbájolja a szépségével az erdő korai látogatóját. Ez a fehér szépség a Bloodroot, amely némely helyen olyhan fehér pázsitot alkot, mint a százszorszép a kertben. Hogy mi köze a vérhez? Ha a gyökerét ketté tépjük, vöröses nedv folyik ki belőle: innen a neve. Ne szakítsuk le, a civilizáció úgyis irtja a kelleténél jobban. Nova Scotiától Manitobáig mindenütt fellelhető. Széles levelei vannak, amelyek védik a virágot a hideg és egyéb ellenséges erők ellen. A latin neve: San-