Tanügyi Értesítő, 1918 (16. évfolyam, 5-10. szám - 17. évfolyam, 1-4. szám)
1918-04-01 / 8. szám
2. öldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 8. szára. valamelyik emporiumában töltene a tanítójelölt, úgy hazafiságának megerősödésére, mint szaktudása emelésére és egyéniségének érlelőíjésére megbecsülhetetlen haszonnal járna. A jól képzett, müveit, anyagi gondoktól le nem nyűgözött tanító áldása a környezetnek, amelyben működik. Ezt az igazságot az uj választói jog alapján összeülő népparlament bizonyosan értékelni fogja. Így reményünk lehet arra, hogy az az irányvonal, amely felé társadalmunk láthatóan baiad s amelynek kirajzolásában nekünk is részünk van, a tanitói pálya emeléséhez, megbecsüléséhez vezet. (Szatmári Neubauer Elemér. mEenei.eNT r hebysbik iruitott kirdAsu „TRNITÓKHRZft IRKf^R“ űri és beszerezhető hinöótula|öonoH<An«l: r? i UUE15Z ZOLTRN n !U KŰHYU- ÉS PRPlRK««e5KeDÉ9ÉBeH LJ Szatmár-Németi. — Sutrnann-palota. fíBYELEuQ ! Selejtes utánzótok uonnak forfolomkan. Az iskolák és a háború. Az az emberiséget gyötrő nagy erőfeszítés, amely mindnyájunknak az életerejét igénybe veszi, minden intézményen megérzik. Az iskolák is minden fokon hatása alatt állanak. A kultúra a háború miatt valósággal szenved. Munkásai közül egy rész elveszett, egy rész a honvédő küzdelemben gyötrődik ma is. Akik otthon vannak, azoknak is a munkakedvük csökkent, cselekvő- képességük akadályokra talált. Ami a zajtalan, az eredményes, az átfogó erejű munkához kell, az hiányzik. A háborús éveknek az iskolai eredményük is háborús. Nem egész, nem teljes munka s az eredmény is csak félig-meddig kielégítő. Vas idegzettel, lelki érzéketlenséggel kellene annak bírnia, aki a mai igen terhes s a külső vihar mellett a mindennapi akadályokat legyőzni képes legyen úgy, hogy annak mélyebb nyoma rajta ne maradjon. Ez a nyom a felnőtteknek majdnem mindenikén ott van. Felismerhető majdnem mindnyájunkon. A létért való küzdés, az anyagiért való törődés, távollevő szeretteink sorsa után való aggodalmunk sokunkat gyötör. A holnapért való gond, a holnaptól való félelem többünket kínoz. A léleknek az a vergődése, az anyagiak megszerzése után való fáradozás az iskolák munkásait is megfogja. Nagy mértékben fogja meg. Mikor az ellenség országunkhoz közeledett s amikor hazánkban volt, a háború izgalma magasra szökött. Ez az iskolai munkát szerfölött zavarta a veszedelemtől távoli helyeken is. Azóta az izgalmakat másféle gondok váltották fel. A sok — sok izgalom azt a fásult petyhüdséget eredményezte, amelyben ma vagyunk. Ez a pety- hüdtség ott ül a lelkeken, ott van a munkákon, ott az eredményen. Ezt titkolnunk nincsen miért, de nem is tudnók. A háborús küzdelem az iskolákat gyengítette. A tanulók iskolába járása elemi iskoláinkban rendetlenebb, mint békében volt. Az a rendelkezés, mely a munkáskéz pótlására III, osztálytól kezdve későbbi beírást engedett meg, már olyan engedmény, amely az iskolázás rendjén rést üt. Azonban erre szükség volt. A munkára való felhasználás címén az iskolás gyermekek ezen kivül is többet mulasztanak ma, mint máskor. A munkás viszonyok megnehezülésével a gyermekeknek a gazdasági munkában való fel- használása még külön is indokolt lett. Ezzel aztán az iskolázásban még nagyobbodott a pontatlanság. A háborúval nyakunkba szakadt a vele és miatta keletkezett nyomorúság. Városon különösképpen érezzük ezt. A családanyának a jegyeknek s azokkal az élelmiszereknek megszerzése sok idejét rabolja el. Ha ő ezek után jár, nagyobbocska iskolás kicsi gyermeke marad otthon gyakran s fit használjá fel a háznál maga helyett. E miatt is sokszor elmaradnak az iskolából iskolás
