Tanügyi Értesítő, 1918 (16. évfolyam, 5-10. szám - 17. évfolyam, 1-4. szám)
1918-04-01 / 8. szám
8. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal. gyermekeink. Akárhányszor is sokan a szülők közül csereüzlet utján szereznek be élelmet a városok körül fekvő falvakban. Ezalatt az iskolából több gyermek marad el szintén. Sokan ruhahiány miatt maradtak ki az iskolából. S igy tovább. Már a középfokú iskolázás pontosságában a ruha és munkás hiány nem akadály. Ott a tanulók száma szaparodott. Aminek az az oka, hogy a termelőknél, kereskedőknél és iparosoknál a pénz felgyűlt. Módjuk van taníttatni gyermekeiket. Azonban az iskolai év évről-évre megrövidült. A városba begyült tanulók élelmezése, az országos közellátás némi enyhítése, a tüzelőanyagnak kímélése, a szén hiánya és a munkáskezek pótlása céljából rövidült. Ezzel a tanulók veszítettek, de sokan veszítettek azzal, hogy korai katonai kötelezettség alá kerültek. Akik közülők úgy kerültek oda, hogy a gimnázium reáliskola, tanítóképző, kereskedelmi iskola utolsó évfolyamát végezték, azok tanulmányi képzettsége igen keveset vagy alig csorbult. Ők azóta legfőlebb a tanultakból feledtek s a rendszeres gondolkozásnak és a studirozásnak módjából kiestek, de a tovább tanuláshoz szükséges ismeretgyüjtés- nek alapjából mennyi hiányzik azoknál, kik a középfokú iskolák felső utolsó osztályának alul levőkből mentek katonának! Ezek a komoly ismereten felépülő tanulásnak az alapját elveszítették s e miatt sokan el kell térjenek majd a háború után attól a céljuktól, attól a 'pályától, ahová különben mentek volna, ha békében tanulhattak volna tovább. A középfokú iskolázás a korai katonai kötelezettségre szorítás miatt eredményében sokat vesztett. Azzal is veszített, hogy a háború által elvont szakemberekkel a tanári személyzet apadt s hogy a tanárok is a háború okozta külső okok miatt nem foglalkozhattak úgy, amint békében tették. A külső okok különben a leányok középfokú iskolázásának eredményét is befolyásolták. A háború megzavarta az egyetemi oktatást is.. Rendkívül sok ifjút elvont onnan. Azok a curzusok, melyeket az elvont ifjak egyetemi éveinek veszteségét pótolni óhajtanák, üdvösek s csekély kárpótlást adnak az illetőknek azért az elvesztett időért. Országos érdek is, hogy a meg megmaradt tagjai a fiatal generációnak mielőbb tanulmányaikat végzett emberekként juthassanak az életbe. Azonban a tanulmányokban beállott szakadást ők érzik meg egyelőre leginkább s nagy fáradsággal fogják pótolhatni azt, amit elveszítettek. A háború a megszokott szólásformával fejezve ki, vörös fonálként húzódik végig egész iskolai oktatásunkon. Mikor fogjuk ennek hatását elveszteni ?! Mikor jő el az a boldog idő, amikor ez csak emlék lesz ? Mikor dolgozhatunk újra nyugodtan békében azzal a megfontolt, átfogó s eredményt biztositó móddal, amellyel valamikor a háború előtt munkálkodtunk? Erre várunk, erre készülünk. (Nagybánya). Székely Rrpdö. ♦♦♦ Közigazgatási reform és a tanító. A közigazgatást reformáló törvényjavaslat munkában van s rövidesen tető alá kerül. Tető alá kerül anélkül, hogy a tanítónak hivatalból biztosíttatnék hely a képviselő testületben. Pedig ez a jogos és méltányos régi óhajunk az iskolára, községre s magára a közigazgatásra nyereséget jelentene és. nekünk megnyugvást; önbizalmat adna. A község vezetői közül hivatalból tagja gondnokságunknak a biró, lelkész s a képviselő testület által beválasztatja magát oda a jegyző is. A tanító ellenben, aki ambícióból úttörő, sokszor hálátlan közmunkát végez, aki a községben a haladás leghivatottabb szószólója, hivatalból eddig nem tagja a képviselő testületnek. Utszélén kell iskolai községfejlesztési és humánus ügyekben kapacitálnia és meggyőznie polgártársait, ahelyett hogy tisztultabb felfogását illetékes fórumon s megfelelő módon juttathatná érvényre a köz érdekében. Talán most akadnak »vezetőink közül
