Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)

1917-12-01 / 4. szám

XU1. évfolyam

Szatmdr-Démeti, 1917. december

4-Ik szám.

• ■

ff

_ • \», •

||fSj

iníJUbYI LKitblTU

NEUELÉ5- ÉS OKTHTHSU6Y1 5ZRKLRP

Sife

Felelős szerkesztő:

Heubauer Elemér,

Szatmár-némelu Tanitakhaza.

S&iíA*:

Társszerkesziő :

5zékely Flrpáö,

Nagybánya.

megjelenik minden hónap 1-én

Kiadótulajdonos: a Szatmán/ármegyei Általános Tanító-Egyesület.

Előfizetési ára ; egy éure 6 kor.

Államsegélyes tanítók.

A háború előtt egy cikk keretében szóba hoztam, hogy az államsegélyt élvező felekezeti tanítók legyenek kötelezett tagjai a megyei Általános Tanítóegyesületeknek. Célom az volt, hogy a nemzetiségi iskolák tanítói az egyesületi életben rejlő vonzó erő körletébe vonassanak, hol a tanítói összetartozás erkölcsi kisugárzásából keletkező szálakkal szorosabban kapcsoltassanak a magyar állameszméhez és a magyar tanítókkal kötött barátság, a közös szellemi élet szolgáljon támasztékul azoknak, akik káros befolyások következtében netalán ingadozásra hajlandók.

Miniszteri rendeletből idézem a következő megállapítást: „Nemcsak a nevelés speciális kérdéseinek, nemcsak a módszerek titkainak fiirkészése, hanem az is feladata a tanítóegyesületeknek, hogy a nagy nemzeti cél, az eszmékben és tartalomban egységes nemzeti népoktatás érdekében tö- möritsék a tanítóság szellemi tőkéjét.“ Nos, ha ez igy van, érdemes ismételten szót emelnem a mellett, hogy államsegélyes tanitótársaink a mi egyesületeinkben foglaljanak helyet,

Örvendetes tapasztalom van arra nézve, hogy nemzetiségi iskoláknál

működő tanitótársaink nagy többsége vágyakozik a magyar tanítókkal egy asztalnál megvitatni a nevelés-tanítás kérdéseit. Hallani akarnak az államnyelv sikeres tanításának újabb módozatairól s tanácskozni kívánnak a tanítóság gazdasági helyzetének közös bajai felől.

Mindamellett egyesületeinkbe önként nem léphetnek be, mert szemben találják magukat egyházi hatóságuk nyílt, vagy leplezett tiltó rendelkezésével. Tehát törvényhozási vagy'rendeleti utón kell megadni a módozatot nekik a hozzánk csatlakozásra.

Igaz, hogy az iiyszerü megoldás a nagypolitikába vág, de e kérdésnek éppen azért van súlya.

Az Általános Tanítóegyesületek a- lapszabályzata és ügyrendje országos ^örvénnyel és több miniszteri rendelettel van körülbástyázva, tehát egyesületeink kebelében, azok irányítása és- védelme alatt a legjobb helyen van az ország össztanitósága.

Az alapszabályzat és ügyrend — az említett uj szempont figyelembe vételével — némi átdolgozást igényelne úgy, hogy a járáskörök, tankerületek, az országos tanítóegyesület, a kultuszminisztérium— mint egymás fölé rendelt hivatalos szervek—kerüljenek szoros összefüggésbe. Az igy átszervezett