Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-09-01 / 1. szám
1 szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5. oldal. kekben a moziba való járása. Miért, mert látni akar oly dolgokat, a melyeket a természetben nem szemlélhet, mert képek nézésével akar szórakozni s nem tudja, hogy ennek sokszor erkölcsileg kárát vallja. A mohival szemben mi tanítók tehetetlenek vagyunk; ha nincs belügyminiszteri rendelet, a mi tiltó szavunk egymagában nem sokat használ. Megérne a városi iskolás gyermekek erkölcsi lisztasága annyit, amibe egy a vetítőgéphez szerelhető mozgógép szerkezet kerülne, egynéhány filmet az iskola is szerezhetne be évenként az előbb említett könyvtár alapból s ha kölcsönözni kellene filmet, 10 f. belépti dijat szívesen hoznának a gyermekek, amiből a kölcsön- dij fedeztetnék. Ha az meglenne, nem hiszem, hogy el ne szoknának a gyermekek a sokszor erkölcsrontó mozitól, most már az ő gyermekdedségükné! fogva is jobban érdekelné őket egy mese film, mint egy detektív történet. Bárcsak megvalósulhatnának valaha ez eszmék! Oly befektetések lennének ezek, melyek a jövő nemzedékben bőségesen kamatoznának. (Szatmár.) ^ankouics Zoltán. OTTHON. M, A r .... -i temetőben.* Irta: Szabados Rrpáű hadapródjelölt. Álmodni térő nap bágyadt sugarában Temetőben járok ... Sok apró sirhanton rozzant fakeresztek; Köztük szürke fátylas, Borongás, szomorú Névtelenség reszket. . . Tűlevelű vén fák Bús meséket zúgnak — S nem kiváncsi senki, mikor ágyat ásnak Egy érkező Újnak . . . — Rongyosan szenvedő, rongyosan távozó, Álmodó szegények ! Ijedt fiatalok, gondbarázdás arcú, Csodálkozó vének! Most már megpihentek s fáradt szemeteken Örök lesz az álom, Akik valamikor daccal táncoltatok Egykori vérbefült Forró Halál-bálon. És akik voltatok: nem ismer majd senki. Nem fog sírotokon gyászos asszonyi test Sírva megremegni; Kékszemű leányok Koszorút nem fonnak Korhadt fejfátokra; síró puha ajkak Csókokat nem lopnak . . . Kik dúló csatákon véreztetek százszor, Ismeretlen Alvók, Imát mond érietek egy-egy fáraat vándor. Csendes éjtszakában majd Halottak napján Senki nem gyújt mécsest, Melyet bús szivekben szeretet-sziilöite, Szent örök tűz éleszt; Senki és Valaki ma a ti nevetek, Üzenetet nem vár, Üzenetet nem küld az sem, aki otthon Valaha szeretett . . , Könnyes csókok helyett perzsel a napsugár, Búcsúztat fekete Károgó sok madár; Halotti éneket még itt is ijesztve Ágyúk torka bömböl Üldöző búgással sok apró keresztre . . . *Eme sejtelmekkel teli költeményt a nyári orosz támadás előestéjén i ta a fiatal szerző, akiről hi adás azóta nem érkezett. Szerk.
