Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-09-01 / 1. szám
4. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 1. szám. hogy úgy mondjam fűszerezi tanításunkat egy-egy szemléltető képnek a bemutatása. A már talán kissé fáradt gyermekek is azonnal felélénkülnek, ha azt mondjuk nekik, hogy most egy szép képet mutatunk be nekik. Sajnos azonban, az ily nagyalakú képek, amilyeneket az iskolai szemléltetésnél használhatunk, elég drágák, úgy hogy azokat nagy számban megszerezni egy iskolának sem áll módjában. Ez az oka annak, hogy nem is igen adtak ki valami sok ily nagyalakú szemléltető képet. Aránylag mennyivel olcsóbbak a vetíthető üvegképek, amelyekből több ezer különféle kép van forgalomban s a melyeknek darabonkénti ára aránylag nem sok, 1 K 20 fillér. Igaz ugyan, hogy e képekhez vetitőberendezés is szükséges, de annak árát 250—300 K-t minden va-amire való tanító összehordhatja pár év alatt ifjúsági és más előadások jövedelméből s más adományokból. A mi iskolánk oly szerencsés volt, hogy a vallás- közokt. Minisztériumtól egy nagyobb, villamos világításra berendezett vetítőgépet kapott még 1915-ben, közel 700 vetíthető üvegképpel, amely képek nagyjában felölelik az elemi iskola mind a hat osztályának tananyagát. A teljes felszerelésünk még a mull tanévekben nem volt meg, mindamellett néhány előadást rendeztem vele állami iskoláink növendékeinek s tapasztaltam, hogy a növendékek mennyire örültek az egyes képeknek s mindenikök igyekezett az illető képen minél többet észrevenni s megfigyelésüknek hangos szóval is kifejezést adtak. Aránylag, igaz, elég sok képet mutattam be egyszerre, ami az aprólékos megfigyelhetést gátolta s természetesen idő sem jutott az egyes képek részletesebb megmagyarázására sem. De mindamellett úgy én, mint kartársaim tapasztaltuk, hogy a látott képek a tanultak megrögzítésében s egyúttal élénkítésében nagy segítségünkre voltak. A képek szeretete szinte minden gyermeknek vele született tulajdonsága. Van gyermek, aki olvasni nem szeret, de a képeket szívesen nézegeti s észresein veszi, hogy ő ezáltal tanul is, hogy szórakozik s ismereteit is gyarapítja egyúttal. Ha tehát sok képet van módunkban bemutatni az ily gyermekeknek, ezáltal nagyon megkönnyitjük a tanulást. Különösen a beszéd és ért. gyakorlat, földrajz s történelem tanításánál nagyon jó segédeszköz a szóval megismertetett dolgoknak, ha azt természetben nincs is módunkban bemutatni, legalább képben való bemutatása. Több száz iiy nagyalakú képet beszerezni egész vagyon kellene s azoknak elhelyezésére kartonra huzva, mert máskép gyűrődésnek, rongálásnak van kitéve, egy egész szobára lenne szükség. Mennyivel olcsóbbak a vetithető üvegek s azok mennyivel kisebb helyen helyezhetők el s igy ha törékenyek is, jobban megóvhatok. Bárcsak minden iskolának volna egy vetítőgépe, vagy legalább az egymáshoz köze! fekvő községekben ievő iskoláknak volna egy közös gépjök, amit felváhva használhatnának. Vetithető üvegeképeket már az egyes iskoláknak agymásiól kölcsönözni is lehetne s nem hiszem, ha a megyebeli iskolák legtöbbje igy saját eréjébői szert tenne vetítőgépre, a vallásügyi minisztérium elzárkóznék attól, hogy mondjuk a szatmári iskolánál egy több ezerre rugó vetíthető képet helyezne el, ahonnan a megfelelő csoportokat az egyes iskolák rövid használatra felelősség mellett kölcsön kaphatnák. Igaz az egy néhány ezer korona kiadást okozna az államnak, de ép úgy, sőt talán még jobban is meghozná a tanügy előbbrevitelével kamatát, mint a műit évben mindenik iskolának megküldött szemléltető képek ára, ami egynéhány ezer koronát tehetett ki. De ha goldolkozni kezdünk, az iskolai könyvtárakkal nem közös célt szolgálnának- e ezek a képek? Nem mindkettőnek az-e a célja, hogy az ismereteket bővítse s mintegy a tanítás segédeszközéül szolgáljon ? Ha igen, akkor nem lehetne-e a jelenleg iskolai könyvtárakra fordítandó összeg feléért nem könyveket, hanem ily képeket venni. És még egyet! Tapasztaljuk, hogy városi helyen nagy a hajlandóság a gyerme-
