Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)

1917-09-01 / 1. szám

\

XUI. éufolycm

viyßß

•m

megjelenik minőén hónap 1-én

5zQÍmár-németi, 1917. szeptember

rnnüBYi értesítő

HEUELÉS- É5 QKTRTRSdBYI SZRKLHP

Felelős szerkesztő:

Neubauer Elemér,

Szatmár-Hémeti, Tanitőkháza.

Társszerkesztő:

Székely Rrpáö,

Nagybánya.

Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei /általános Tanitó-Egyesület.

1-5Ö szárrí

tzlőfizetési ára : egy éure 6 kar.

Szeptember elején.

Ismét iskolai munkánkba fogunk. Az iskola falai között mozgalom indul meg. Vidámságtól zajos élet kezdődik kicsinyek és nagyok jönnek, gyűlnek újak és régiek köszöntetlek be.

Jöjjetek, jöjjetek ti, a gond nélkül élő vidámságnak mosolygó alakjai. Örvendünk nektek. Hozzatok derült mozgékonyságot ide. Hozzátok be az életnek mosolygását, a kedélynek ragyogását, a kacajnak csattogását, a léleknek azt az örömét, amely a mai nehéz idő alatt csak a gyermekekben maradhatott meg. Ti a nemzetnek a jövője vagytok. Reátok vigyázni, lépeseiteket vezetni, telketeknek, szellemeteknek építésén munkálni a kötelességünk nekünk. Csak aztán az elhintett jónak magját úgy fogadjátok be, hogy az a lelketekbe nöjjön. A- zokban a kincsekben gazdagodjatok, amelyet a lopok e! nem vehetnek, amely életetekben végig veletek marad s amelyet majd örökségként gyermekeiteknek is átadhattok. Igyekezzetek megőrizni azokat, amiket a jóból itt gyiijthettek. Ezt magatoknak, övékeknek, másoknak, a nemzetnek és az emberiség összeségének javára teszitek.

Az általános emberszeretet szép, de az egyén első sorban magáért, övéiért, a családjáért, azért a szőkébb társadalmiért, tágabb értelemben azért a nemzetért dolgozik, amelyhez tartozik. A nemzetnak szereíetét, a nemzethez való tartozandóságnak érzését nevelni kell az emberben, hogy ez'az általános emberszeretet mellett és annak fölötte meglegyen benne és erős legyen. Fajszeretet, mely nem vezet a másik fajnak gyűlöletére, de a maga fajának különösen ragaszkodó megbecsülésében nyilvánul.— Aztán ebből foly, hogy a nevelés az egyének javáért vaió, az-jgyének emelését célzó, de a nemzeti önérzet fejlesztésében csodásán gazdag legyen. Tehát e nevelés egyéni és nemzeti legyen.

Minden időben az volt a nevelésnek a czéija, hegy az egyén értékes taggá fejlődjék, mert akkor a társadalomnak, a nemzetnek is az értékét növeli, Ma ez a cél még inkább kívánatos, sokkal inkább szükséges, hogy eléressék. Nagyobb szükség van most erre, mint volt valaha. Az az iszonyú veszteség, melyet a háború tőlünk, nemzetünknek elesett, elveszett, megsemmisült és megsiratott tagjaiból elrabolt, olyan arányú, hogy e veszteséget a jövő nemzedék egyéneinek jóságával, tartalmasságával, alapossá-