Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-09-01 / 1. szám
2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ !. szám. gával, egyéni értékével keli pótolnunk. Az értéknek ez a megadása az iskoláknak a feladata. Reánk iskolai munkásokra váró kemény feladat ez. Kérdés, hogy miképpen teljesítsük. Az egyén testi, lelki érzelmi erőinek nagyobb mérvű fejlesztése az iskolai tanításnak alaposságától s a nevelésnek gondosságától függ. így hát arra kell törekednünk, hogy a tanítás alapos legyen. Alapos pedig csak úgy lehet, hogy ha az iskolázásnak minden fokán nagy-készültséggel keressük a tanitandóknak könnyed átadási módját. Régi és örökbecsű didaktikai eiv ez. E szerint a tanítással foglalkozók necsak azt tudják szabatosan, amit tanitaniok kell, hanem az átadásnak legkönnyebben megérthető o- jyan módját is, amellyel a figyelmet lekötni, az érdeklődést olyan arányban felkelteni képesek legyenek, hogy az figyelésre és tanulásra serkentse még azt is, akinek a figyelme szétfolyó, aki léhább, mint társai. így nemcsak a tanulást könnyűjük meg, de a tanulási kedvet fokozzuk. Tapasztalatból tudjuk, hogy amit a tanuló nem ért meg, nem ismer meg, nem is szeretheti meg. Ezért a tanítás minden fokon oiyan legyen, hogy a tanulni- valókat megértve, a tanításhoz kedvet kapjanak. Igazában csak az a tanítás, amellyel ezt elérjük. Legyen hát a tanítás alapos, a kedvet fokozó. Tanulókörünkből is tudjuk, hogy amelyik tárgyból a magyarázatot világosan megértettük, belőle s általa nagyrészében meg is tanultuk, az a tárgy kedves lett előttünk. így az illető tantárgyban többre haladtunk mint abban a másikban, amelyiket nem szerettünk. Amint a tárgyat meg— szerettük, dizonyos fokú kívánsággal vonzódtunk hozzá. Ez a vonzalom tanulási vággyá fokozódott bennünk, így megtörtént, hogy a kedvelt tárgyban nagyobb haladást értünk el, mint másban. A tárgynak a megszerelése lökést adott a kíváncsiságunknak. Érdekes, hogy ezt a tanulási kedvet nem egyszer a tanárnak egyénisége, szeretetreméltósága, valamelyik nekünk kedves szokása adta. Azonban ez a lényegben nem változtat. Akár a tanítást teljesítő egyénisége, akár az egyéniségből folyó megkapóság, készültség stb. köti meg és sarkalja a tanulót, a fő az, hogy a tanuíó a tárgynak szerétét megtalálja. Erre pedig az előadásnak az alapossága az első tényező, az első kellék. Ma is előttem áll képzeletben egyik középiskolai .anulótársain, kinek a számtan, a nyelveknek tanulása, közöttük a magyarnyelvtannak meghatározásai, szabályai sehogy sem mentek a fejébe. Betanulta iszonyú fáradsággal, szórul-szóra tudta, de ha véletlenül egy-egy részt kérdezett tőle valamelyikünk, vagy éppen a tanárunk, a felvetetett kérdésre felelni nem tudott, megakadt. Nem tudta megérteni és alkalmazni a szabályt, nem szerette, de gyűlölte a tárgyat. Abból eredt az egész, hogy az ő kemény feje nem volt a gondolkodáshoz, a világos gondolkodáshoz berendezve, ilyen nehéz fejű, tanítványaink között is akad. Ezzel megértetni aztán a tárgyat az igazi művészet. A tárgynak az alapos tudására s az átadásnak a könnyedségére törekedjék mindenki, aki tanít. Ezzel lehet ked-
