Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-01-01 / 5. szám
6. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5. szám. hét váltani, a tőke kamatai meglesznek. Hogy mily eszközökkel szerelendő fel a gazdasági ismétlő iskola, azt általában meghatározni nem lehet. Attól függ, hogy a gazdasági ismétlő iskola mily üzemű. Nem nagyképűsködésből mondom, hogy a gazdasági ismétlő iskolába, ha annak területe megfelelő, most már felszerelése is kifogástalan, lelket, életképességet mégis csak az azt vezető, illetve kezelő tanító tud önteni. Nem kell tehát az e tárgyban elmondottakat utasításnak, leckének venni; nem akarok én kitanitani senkit, de mint tényt, le kell szögezni azt az elvitázhatatlan gazságot, hogy a tanító keze a gazdasági ismétlő iskolán mint áldás, vagy mint csapás nyugodhatik. Miért is, ha én rajtam állana, csak azt a tanítót bíznám meg a gazdasági ismétlő iskola vezetésével, aki ambicionálja magának ezen iskola vezetését és nem azt, akinek főcélja a vezetésért járó honorárium protekció utján való megkaparintása. Nem az a tanító legyen a gazdasági ismédő iskola vezetője, ki sógorságban van a jegyzővel, komaságban a községi képviselő testületi tagokkal s igy ezek támogatásával a gazdasági ismétlő iskola élére kerül, akár van ahoz képessége, akár nincs. A rátermettség, az arravalóság, a szakképzettség legyen az irányadó a tanító megválasztásánál mindenütt, ahol e kérdés egyáltalán szóba jöhet. Az emberek már természetüknél fogva sem egyformák. Az egyik ember a munkának egyik ágára van predestinálva, a másik a másik ágára. Az egyik tanitó az irodalommal, a másik a szociális kérdések megoldásával, a harmadik a gazdasági ügyekkel foglalkozik szívesebben és ér el e téren számottevő és dicséretre méltó eredményeket. Engedjük át a teret annak a tanítónak, aki a gazdasági ügyekben rátermett, hogy óit érvényesüljön, ahol tud s ahol megmutathatja, hogy igenis lehet a gazdasági ismétlő iskolákba életképességet önteni, annak az embernek, annak a tanítónak, akinek erre ambíciója és rátermettsége van. Ha aztán bebizonyosodott, hogy az arra- valósága meghozta a kellő eredményt; önmagától előtérbe nyomul fáradsága, munkája megjutalmazásának kérdése is. Ma a gazdasági ismétlő iskola élén álló tanitó évi 100 korona tiszteletdijat kap, vagy az államtól, vagy a fentartó községtől, vagy mind a kettőtől. Valljuk meg az igazat, hogy ami a gazdasági ismétlő iskolai állapotokat alaposan megvizsgálva, nem is követelhet többet, de meg nem is érdemel többet. Egészen másként fog állani a dolog, hogy ha a csekélységem által megemlített módon reformálják a falusi gazdasági ismétlő iskolák ügyét. Egészen más munkakör tárul eléje, egészen más tér nyílik képességének bebizonyítására; kézzel fogható, szemmel látható tényleges eredményeket mutathat be. Meggyözöiltetheti úgy felsőbb hatóságát, mint magát a társadalmat, hogy annak az ügynek az érdeke, amelynek szolgálatában áll, megkívánja, megköveteli, hogy az illető tanitó erkölcsi elismerésén ki vili az őt megillető anyagi dotációban is részesittessék, mely dotáció nyugdijába is beszámiítassék. így meg lesz — szerény véleményem szerint — oldva a falusi gazdasági ismétlő iskolák életképességének kérdése általános közmegelégedésre. A tanitó örömmel szoktatja a tanulóit az anyaföldhöz való ragaszkodásra, a tanulók szeretni fogják a drága magyar anyaföldet s szivükbe lesz vésve az idők végtelenségéig a tápláló, fentartó anyaföldhöz való ragaszkodás és ez a fő, mert „Akié a föld, azé az ország“. — ♦♦♦ ♦♦♦ Koronázás után. A magyar szent korona ékesíti immár ifjú királyunk fenkölt homlokát s izmos karral suhint daliás uralkodónk Szent István kardjával a világ négy tája felé, jelezvén, hogy Magyarország idegen hordák prédája, népek országutja nem lesz soha. — Mig létalapjukban rendülnek meg hatalmas birodalmak, recsegnek — ropognak országok keretei, néptörzsek tűnnek el a szereplés színpadáról, addig az ezeréves magyar nemzet a méltóság, erő és hatalom
